Némi "múzsa csókja" az elgépiesedő világról kántáló, anti-technokrata próféták homlokára: megszületett a világ első virtuális színészek közreműködésével készült, egész estés kalandfilmje.
Na ja, sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb valóra válik minden művészfilm-függő filmkritikus rémálma, a fejlett számítógépes trükk-technika a fejünkre nő, és a színjátszás-filmkészítés óaranyba metszett etalonjait maga alá gyűrve átveszi a hatalmat a mozi világában. Idáig jutottunk. Mármint odáig, hogy lassan már a színészek is feleslegessé válnak, a producerek meg fokhagymaszagúra dörgölhetik a tenyerüket elégedettségükben, hiszen a drága sztárokat olcsó digitális aktorokkal helyettesíthetik. A merevlemezen fogantatott, áramvonalas, "olyan mint az igazi" hősöknek számos, a filmstúdiók szemében vonzónak számító tulajdonságuk van: nem kérnek gázsit, nem kell klimaxrohamaik közepette pátyolgatni őket, nincs szükségük pihenésre, nem sztrájkolnak, sőt nagy valószínűséggel szakszervezetbe sem tömörülnek majd.
A Final Fantasy a legelső "tökéletesen élethű", teljes egészében komputeranimációval készített mozifilm. Történetének alapjául egy népszerű számítógépes kalandjáték-sorozat cselekményének adoptációja szolgált. A vásznon virtuális hősök- és hősnők folytatják virtuális harcukat a virtuális világ virtuális szörnyei ellen, a cél nem más (mi más is lehetne?!), mint a Föld nevű bolygó megmentése. A készítők, saját bevallásuk szerint szerettek volna némi spirituszt, emberi érzelmeket csempészni a high-tech sagába, amely törekvés a film születésének körülményeit, illetve a késztermék sikerültségét figyelembe véve meglehetős- és erőltetett oxymoronnak bizonyult.
2055 - Titokzatos, idegen bolygóról érkezett fantomok szállják meg kicsiny planétánkat, egyetlen céljuk, hogy uralmuk alá hajtsák a bolygót. Nyomukban természetesen halál és pusztulás, egész metropoliszokat tesznek a talajszinttel egyenlővé, mindeközben persze vígan és kíméletlenül tizedelik a lakosságot. A megmaradt túlélők megerősített erődvárosokban keresnek menedéket, és azon törik a fejüket, hogyan is hódíthatnák vissza a Földet az űrimposztoroktól. Aki Ross, a meseszép 3D-kiberbaba és mentora Dr.Sid, a biológia tündöklő, ám megnemértett géniusza úgy vélik, megfejtették a rejtélyt. Ők ketten, ellentétben a Föld Tanácsának többi tagjával, akik katonai közbelépést sürgetnek, egy organikus fantom-ellenes megoldáson dolgoznak. Azon vannak, hogy összegyűjtsenek nyolc különféle élőlényt, Gaia nyolc "szellemét", amelyek egyesített erejével kiolthatnák a drága Földanyánkon rút erőszakot tenni igyekvő földönkívüliek "spirituális energiáit".
A forgatókönyvbe nagyjából annyi fantáziát sikerült belepréselniük a határidőteher alatt roskadozó bértollnokoknak, mint amennyi egy kereskedelmi televízió déli horoszkóp-műsorának elkészítéséhez szükségeltetik. A laposka sztorin sajna' a brilliáns színészi játék sem javíthat sokat, tekintve, hogy számítógép-szülte karakterek főszereplésével készült a film. A Final Fantasy egyetlen "értéke" a gyönyörűen kidolgozott hátterek, a szépen, helyenként valóban élethűen megrajzolt karakterek és a szemkápráztató számítógépes trükkök. Annak ellenére, hogy a filmet "forradalmi alkotásként", a "modern trükk-technika valódi diadalaként" igyekezték beharangozni, Aki és társai inkább csak nagytotálban tűnnek valóban élethű figuráknak, a közeli képeken úgy festenek, mintha egy Barbie és Ken-találkozón forgatott samponreklám főszereplői lennének. Kicsit túl szabályosak az arcok, túl szegletes a mimika. Korai volna még nyugdíjba küldeni az álomgyár teljes színész-gárdáját.
