Mit tehet az ember, ha a mobiltelefonján halott felesége jelentkezik? Természetesen rosszízű tréfára gyanakszik, és megpróbál napirendre térni a dolog fölött. De mi történik akkor, ha a hívások nem akarnak abbamaradni, és egyre több jel utal arra, hogy a hívó fél nem egy unatkozó kiskamasz, de még csak nem is egy perverz telefonbetyár, hanem valóban a tragikus körülmények között meghalt feleség?!
Pontosan ezzel a dilemmával találja magát szemben Geoffrey Sax rendező filmjének hőse is. John Rivers nemrég vesztette el a feleségét, akivel boldog házasságban élt, míg egy hirtelen tragédia, egy végzetes kimenetelű baleset el nem ragadta tőle a fiatal és ragyogó szépségű asszonyt. Mivel a Fehér zaj nem a gyász mélységeit kívánja feltérképezni, hanem a fehér zajként ismert paranormális jelenségekkel ijesztget, hősünk sem sokat tétlenkedhet. Egy paranormális szakértő segítségével igyekszik megfejteni a rejtélyes üzeneteket, melyeket halott felesége küldözget a túlvilágról. A férfi sejteni kezdi, hogy felesége halálának körülményei távolról sem olyan egyértelműek, mint amilyeneknek hitte őket, s gyanúját csak erősíti, amikor a látszólag megmagyarázhatatlan jelenségek terén jártas segítőtársát holtan találja.
Hogy ki gyilkolt és mi köze van a gyilkosságnak a túlvilágról érkező üzenetekhez, természetesen nem árulhatjuk el, jogosítványunk mindössze arra szól, hogy valamiképp elhelyezzük thrillerünket a hasonszőrű filmek palettáján. Nos, a Fehér zajról elmondható, hogy inkább a színészi játékra, mintsem a sokk-hatásra, vagy a speciális effektekre épít, ami jó lehetőséget teremt a nyomozásba kezdő, gyászoló férjet alakító Michael Keaton (Batman, Jackie Brown) számára, hogy látványosan összevont szemöldökkel induljon a rejtély nyomába. A kezdetben szkeptikus férfi viszonylag rövid idő alatt válik a halottakkal való kommunikáció megszállottjává, aki egyfajta mentőangyalként az üzenetekben megjövendölt halálesetek megakadályozásának szenteli életét. Keaton ideális választás a nem mindennapi feladathoz felnövő átlagember szerepére. Közepes sztár és jó képességű színész, olyasvalaki tehát, akiből a Fehér zaj sokat profitál. A jobb sorsra érdemes színész minden bizonnyal Bruce Willisnél is hitelesebben játszotta volna el A hatodik érzék hasonló gondokkal küszködő pszichológusát, szerencsétlenségére azonban mostanában csak az olyan kisköltségvetésű, nem sok vizet zavaró produkciókba hívják, mint amilyen a Fehér zaj is.
