Ezen a héten két olyan történetet ajánlunk, amelyek eredetileg nem színpadra termettek. Grecsó Krisztián családregényéből és Lars von Trier Főfőnök című filmjéből is sikeres színpadi adaptáció született.
Mellettem elférsz (Rózsavölgyi Szalon, r.: Léner András)
Az elején vannak az előítéletek. Hogy nem illik ez a félig bár pesti, félig mégiscsak alföldi történet a Rózsavölgyi Szalon decens polgári légkörébe. Éppen úgy nem illik, ahogy a fiatal Domos se Zách Éva mellé. És egyáltalán, hogy lehet egy nagyregényt bezsúfolni ebbe a zsebkendőnyi térbe, a kávéházi asztalok mellé? Mi lesz ebből? Vetített képes, epizódokra hulló instant kivonat? És hogy fogja érteni, aki a Grecsó-regényt nem ismeri?
Aztán az első felvonás második felében a ló, akire a belépőjegyünkkel fogadtunk, behozza a hendikepet, a második felvonás elején mintha már hajszálnyira vezetne, majd felszikrázik egy szerelmi háromszögjelenet, és onnantól kezdve a mi paripánk magabiztosan vezet egészen a célszalagig. Léner András rendező jól gazdálkodik a szöveggel, a látvánnyal és a térrel, nem markol túl sokat a családtörténetből, de a kiválasztott szálakat magabiztosan gombolyítja. Őze Áron jól eltalálja, hogy milyen hangerő és milyen vehemencia hat természetesnek ebben a néző közeli térben. A női szakaszt mindenképpen ki kell emelni: Pogány Juditot, Sipos Verát és Sztarenki Dórát. Utóbbi természetes jelenlétére, jól eltalált karaktereire most azok is rácsodálkozhatnak, akik eddig csak filmről vagy onnan sem ismerték. De Ozsgyáni Mihály és Sütő András játéka is figyelmet érdemel.
Szóval félre az előítéletekkel, fogadjunk bátran helyre és befutóra!
Az előadás március 28-án 16 órakor és 19 óra 30 perckor, április 26-án és 28-án 19 óra 30 perckor látható a Rózsavölgyi Szalonban.
A Főfőnök (Radnóti Miklós Színház, r.: Anger Zsolt)
Lars von Trier-ről nem az önfeledt nevetés jut elsőre az eszünkbe. A dán Dogma-filmes azonban a Főfőnökben ezt a kevésbé ismert arcát mutatja meg. Az alaptörténetet, amelyet Anger Zsolt állított színpadra, Nyulassy Attila kritikája így vázolta fel: „Kristoffer színész. Nem is akármilyen.(…) Nagyon színész. Nagyon rossz színész. 240 millió euró múlik azon, hogy hogyan játszik, de a rövid antréra tervezett műsor kisvártatva fékezhetetlenül elszabadul… Kristoffer pedig főnökké válik. Nem is akármilyenné, a főfőnökké. Bár egy informatikai cég vezéreként nem tud különbséget tenni IT és az E.T. között, mégis kénytelen technológiai értekezletet tartani, és szakvéleményeket fabrikálni, ugyanis a valódi főfőnök nem tud teljes valójában jelen lenni, lévén nem is létezik. Ő Ravnnak (Kristoffer megbízója, aki párhuzamosan ki akarja semmizni társait a cégből) pusztán az a kitalált személyisége, akivel a piszkos munkát elvégezteti, egy virtuális céltábla, akit bőszen lehet utálni, miközben Ravn megmarad cuki kis macinak az igazsághoz közelebb álló mocskos disznó helyett. Kristoffer kínos színészi antitálentuma és az üzleti/irodai élet stikkes reprezentátorainak találkozása így válik egy teljesen lehetetlen társalgási, szituációs, abszurd, groteszk, szóval igen színes és összetett vígjátékká.”
Ezt a nagyon rossz színészt Csányi Sándor játssza – nagyon jól. Mellette Kováts Adélt, Szávai Viktóriát, Gazsó Györgyöt, Schneider Zoltánt és Formán Bálintot is láthatjuk a főbb szerepekben.
