Milos Forman Ember a Holdon című új filmjének főhőséről, Andy Kaufmanról annyit jó előre tudni, hogy egy időben Amerika rajongott komikusa, meghökkentő stílusával és elképesztő ötleteivel mindenkit sokkoló showmanje volt. 1984-ben halt meg, akár kortársunknak is mondható, ismerősnek mindenképpen, mert a nálunk is sugárzott Taxi című tévéshow egyik oszlopos tagja volt egy ideig.
Az Ember a Holdon tulajdonképpen inkább a főszerepet játszó Jim Carrey rajongóinak szerez különös élményt, semmint Forman máig odaadó híveinek. Carrey valósággal önmaga fölé nő az excentrikus ötleteit vadabbnál-vadabb formákban megvalósító komikus szerepében. Látszólag gátlástalanul, valójában rendkívüli átlényegülő képességet és kreatív tehetséget igénylő lendülettel veti bele magát a különböző személyiségeket életre keltő - még inkább megteremtő - paródiákba. Saját kaufmanságán kívül több mint fél tucat szerepet vesz magára, olykor nemcsak a filmbeli környezetét hagyva bizonytalanságban, hogy most valójában Kaufman egy teremtménye vagy netán az eredeti figura űz-e tréfát mindenből, hanem olykor a néző is csak tétován latolgathat.
Ez a szerepjáték tartja valójában a lelket a filmben, meg tán az az európai szent borzadály, amivel már nem is olyan nagy ártatlanságban azt bámulhatjuk, hogy mi mindenen nem nevetett Amerika. És bár ez utóbbi őszinte hökkenet már Forman keze műve, ez mégsem igazán az ő filmje (abban az értelemben, ahogy a Larry Flyntről szóló nagyon az övé volt). Mindössze Kaufman halálának jeleneteiben csillan fel némileg az a többsíkú látásmód, a megértésből és iróniából mesterien kikevert ábrázolás, amivel Forman a nézőhöz nagyon közel viszi a hőseit, noha éles szemét semmi esendő nem kerüli el. Az Ember a Holdon kívül marad, majdhogynem hidegen figyeli az Andy Kaufman nevű furcsa szerzet trükkjeit, mintha nem érdekelné vagy taszítaná az, amit a trükkök mögött sejt.
