A Verne-franchise

Illékony egy család a kalandos vérű Anderson família. Szűzvidékekre vezető utazásaik során mindig eltűnik valamelyikük, akit a legkisebb fiúnak (és aktuális velejáróinak) kell megkeresnie. A négy évvel ezelőtti Utazás a Föld középpontja felé című opusban a nagyobbik nagybácsi után kutatott a kisebbik (Brendan Fraser) és az unokaöcs, Sean (Josh Hutcherson), most a nagyapa (Michael Caine) után kalandozik a pótapa (Dwayne "The Rock" Johnson) és a legény (ezúttal unokai és mostohafiúi minőségében). Mégsem beszélhetünk egyszerű második felvonásról, inkább egyfajta Jules Verne-franchise-ról van szó. A közös alapot a híres francia kalandregény-író szolgáltatta – akkor az 1864-ben megjelent Utazás a Föld középpontja felé című könyvével, most az 1875-ben publikált A rejtelmes sziget című művével –, illetve a felmenő-kereső kis- (azóta nagyobbá cseperedett) fiú alakjával.

Az Utazás a rejtélyes szigetre 3D születésében tagadhatatlanul közrejátszott Eric Brevig 2008-as Verne-adaptációjának sikere is: a készítésekor negyvenöt millió dolláros költségvetésűre becsült mozi csak Amerikában az év végéig 101 milliót kaszált. A stúdiók – a Warner Brotherses New Line Cinema, a Walden Media és a Contrafilm – ennek utána érthetően forszírozták a "folytatást", olyannyira, hogy a mostani film végén egyértelművé teszik a trilógiává bővítést, hogy az újabb bolyongás majd hova is visz (egy újabb Verne-mű nyomdokain).

Föld, kaland, ilyesmi

[img id=340706 instance=1 align=left img]A 2008-as és a 2012-es filmes Föld-utazás között Sean figurája a kapocs, de Verne az alfa és az ómega. Nincs arra kapacitásunk, hogy számba vegyük, hogy Jules Gabriel Verne (1828-1905) – mifelénk, ugyebár, Verne Gyula – fantáziadús alkotásaiból hány filmes feldolgozás született, pláne, hogy mennyit inspirált. Az biztos, hogy még a nagy mesélő életében, 1902-ben elkészült az első mozgóképes – és a mozgóképek közt is az elsők közé sorolható – átirat a honfitárs George Méliès rendezésében, az Utazás a Holdba című kilencperces fekete-fehér némafilm.

Az Utazás a rejtélyes szigetre 3D nem pusztán A rejtelmes szigetből merített – az írásmű következetes, esetlegesen a mára aktualizált adaptációjának nem is tarthatjuk, inkább a vernei hagyomány egyfajta továbbgondolásának –, nyomokban tartalmaz motívumokat más Verne-regényekből szintúgy (az Utazás a Föld középpontja felé és a Nemo kapitány című művekből). Mi több, olyan klasszikusokat idéz meg, mint Daniel Defoe (Robinson Crusoe), Jonathan Swift (Gulliver utazásai) és Robert Louis Stevenson (A kincses sziget).

Világot látnak

Végeredményben azonban a film nem vált az európai kalandregények szikár idézetgyűjteményévé, nem is ez volt a szándéka. Brad Peyton rendező (rövidfilmes és a Kutyák és macskák – A rusnya macska bosszúja című munkáit követően) bizonyította, egy tisztes családi mozit tud készíteni, tetszetős látványvilággal, jó és elfogadható színészekkel, olyan történetvezetéssel, ami ugyan nem delejez, de elég érdekes ahhoz, hogy lekössön.

A Verne-hívő ifjú Sean (Hutcherson) az adrenalin-hajhász eltűnt nagyapját nyomozza. A modern elektronikában jártas fiú rádió-vészjeleket fog az öregtől. A dekódolásban mostohaapja, Hank (Jonhson) működik közre, nem éppen feszültségmentes kapcsolatukat enyhítendő. Kiderül: az S. O. S.-szignál egy titokzatos szigetről érkezett, amelyik nem szerepel semmilyen térképen, és a GPS-rendszerek sem tudnak róla. A vér nem válhat vízzé: a legény felkerekedik a nagy – és valószínűleg veszélyes – útra, vele tart a pótapa, miután hasztalan próbálkozott lebeszélni az eszement mentőexpedíciójáról.

A fiúk a mikronéziai Palau-szigetekről a helybéli légi-fuvaros, Gabato (Luis Guzmán) és annak tinédzser lánya, a polinéz szépség Kailani (Vanessa Hudgens) társaságában egy viharvert helikopteren indulnak az ismeretlennek, ám a megadott koordinátákon vad tornádó sújt le rájuk. A zuhanás után egy különös szigeten térnek magukhoz, ahol bájos, miniatűr (kutyányi) elefántok bóklásznak, ellenben ló-kora méhek és darazsak repkednek (itt bizony más értelmet nyer a lódarázs-csípés) – és ami nem igazán szimpatikus: háznyi méretű gyíkok öltögetik a nyelvüket. Itt minden fordítva van, mint ahogy megszokott, a nagyból kicsi, a kicsiből nagy válik. Ám a nagy örömükre előkerülő nagyapa, Alexander (Michael Caine) nem tudja az okokat és a miérteket hosszasan magyarázni, merthogy hiába járnak az édeni Atlantiszon, ahol a legendás "Aranyhegy" magaslik, menekülniük kell: a sziget süllyed, ráadásul a helyi vulkánok működésbe lépnek. Életüket csak a föld titokzatos ura és annak tengeralattjárója mentheti meg.

Nincs okunk a panaszra

A Brian Gunn és unokatestvére, Mark Gunn jegyezte forgatókönyvben (amiben Richard Outten is közreműködött, aki leginkább azzal híresült el, hogy Pocahontas leszármazottjának tartja magát) a látványos akciójeleneteket összekötő magyarázó részek alkalmasint szájbarágóak. A valóban imponáló, funkcióval bíró térdimenzió mellett azonban helyükön vannak a "szükséges adalékanyagok". Egy csipet (és a végére feloldódó) apa-fiú–ellentét, egy leheletnyi tizenéves-vonzalom és az elmaradhatatlan humoros mellékalak – éppen csak annyi, amennyit egy szórakoztató családi mozi elbír. Talán egy kicsit a vernei bájt hiányoljuk, s nem mindig találóak a párbeszédek, bár a csipkelődő tónus kifejezetten jó, és egyenetlen a haknipilóta viccelődésének a színvonala is, de nem lehet okunk a panaszra. Másfél órás garantált kikapcsolódást kapunk – megfűszerezve a mellizomban (is) erős
Johnson ukulelén kísért What A Wonderful World-előadásával, illetve Caine remek "ripacskodásával", amit szemmel láthatóan élvezett. Élvezzük hát mi is!

Kinek ajánljuk?
- A mesés fantasztikumok kedvelőinek.
- Verne és társai fantáziáját tisztelőinek.
- Családoknak.

Kinek nem?
- Akik úgy gondolják: Verne világa unalmas.
- "A Sziklát" legfeljebb véres akciófilmben tolerálóknak.
- Hüllőfóbiásoknak.

6/10