Az Életeken át a borzongató filmek özönén közönyössé edződött mozinézőknek is tartogat meglepetéseket.
Két lázadó tizenéves fiú nekivág a világnak. Egymás mellé kerülnek a buszon. Összebarátkoznak. Hamarosan együtt száguldanak egy bérelt autón? Hosszú évekkel később rejtélyes gyilkosságok tarják rettegésben Toronto lakosságát: a tettes különös, kegyetlen rítus szerint végez áldozataival. A városi nyomozók (Olivier Martinez, Jean-Hugues Anglade) sehogy sem boldogulnak az üggyel. Segítségükre érkezik az FBI excentrikus ügynöknője (Angelina Jolie), aki perverznek tűnő intuitív módszerekkel próbál közel kerülni az ismeretlen gyilkoshoz. Hamarosan újabb gyilkosság történik. A halálra rémült szemtanú (Ethan Hawke) borzalmas pillanatokat idéz fel, s mert szerencsés módon festőművész, megrajzolja az általa látott férfi fantomképét. Ennek nyomán a gyilkos nyomára akadnak, akinek köze lehet az édesanyja (Gena Rowlands) által felismerni vélt egykori szökevény tizenévessel. Az egyre jobban összekeveredő szálak között már senki sem ismeri ki magát - vagyis egyvalaki igen: a sokarcú gyilkos...
A film a benne rejlő közhelyek, hibák és a dramaturgia következetlen részletei (ezeket - bocsásson meg a kedves olvasó - nem írom le, mert túl sokat árulnék el a filmről) ellenére számomra a Hetedik óta a legizgalmasabb pszichothriller volt. Ehhez a benyomásomhoz az említett film főszereplőihez (Morgan Freeman, Brad Pitt, Kavin Spacey) hasonlóan az Életeken át színészeinek kiváló alakításai is hozzájárultak: Angelina Jolie szokásosan dekadens karakterében nem csupán külsejével hódít, Ethan Hawke játéka meglepő színészi sokarcúságba enged bepillantást, a mellékszereplőként feltűnő Gena Rowlands, Kiefer Sutherland, Olivier Martinez, Tcheky Karyo és Jean-Hugues Anglade "villanásai" nagyban erősítik a film összhatását. Ez pedig a fent említett törések ellenére az újítás kísérletét rejti magában: a film alkotói jól ismert motívumokkal csalnak csapdába bennünket, majd váratlan, ötletes és megdöbbentő fordulattal bizonyítják, hogy nem csupán a kifordult belek látványa lehet sokkoló.
A műfaj fontos kelléke a zene, amelyet ez esetben a nagy hírű Philip Glass jegyez. Muzsikája nem csupán váratlan, hangos felütéseivel járul hozzá a film hatásához, hanem annak szerves része, s a jobban sikerült pillanatokban teljesen magával ragadhat.
Az Életeken át a borzongató filmek özönén közönyössé edződött mozinézőknek is tartogat meglepetéseket - olyannyira, hogy a kritikairó kezét is megköti kissé, s így csak az maradhat zárásként: tegyenek egy próbát a moziban!
