A gyilkos médium ezoterikus krimit kínál – főleg a plakát alapján – de aki erre vár, az nézzen inkább a Buffy-t vagy 13-as raktárt, mert a filmnek ezen vonulata eléggé vékonyka.
Az a fránya címadás…
A film eredeti címe Red Lights, ami eléggé félrevezető: a film 2 jelenetében találhatóak a felvillanó piros fények, amikor is az a bizonyos médium éppen "rendel", és a szállodaszobája ajtaja mellett felvillanó fények jelzik a következő delikvensnek, hogy bebocsátást nyerhet.
A magyar cím ezzel szemben totál melléfogás: a thrillernek is csak jóindulattal nevezhető filmben sokkal inkább a lélektani vonulat a mérvadó, így aki vértengerre és hullákra számít, ne közelítse meg a mozit – kidobott pénz. No és persze a plakát is misztikumot sejtet: a vörös szín dominál rajta, amelyet boszorkánycsillagok pettyeznek.
[img id=365797 instance=1 align=left img]Feszültség
A film első majdnem fele egészen jó társadalmi krimi, lélektani elemzésről árulkodó, finoman izgalmas jelenetek sora. Dr. Margaret Matheson és Dr. Tom Buckley párosa elég bumfordi: a hatvanas, materialista beállítottságú fizikusnő a szélhámosok leleplezésének áldozta az életét, a hozzá csapódott harmincas zseni pedig csodálattal csüng rajta. Kettejük kapcsolatának habarcsa a tisztelet és az odaadás mellett a függés: Margaretnek éppen ilyen idős fia fekszik a kórházban közel harminc éve kómában, Tom pedig a szüleit vesztette el. Így aztán a portelgeistek, hamis látók és más szélhámosok nyomába erednek – néhol nagy formátumú csalókat, néhol pedig kisstílű bűnözőket leleplezve. A munka izgalma a nézőre is átragad: Rodrigo Cortés rendező érti a csíziót, sosem tudhatjuk, hogy éppen egy szélhámos vagy egy "valós médium" a vizsgálat tárgya. Aztán Dr. Matherson halála után a hangsúlyok eltolódnak, innentől kezdve jön a tulajdonképpeni thriller, amit inkább kriminek nevezhetünk – egy-két tranzisztor-felrobbanástól és színháztermek titokzatos leamortizálásától eltekintve.
Színészileg
Robert de Niro újra gonoszt alakít, de ez a film is része az utóbbi évek viszonylagos mélyrepülésének, amelyet Vejedre ütök nyitott. Ráadásul hiába a rutin és a szinte már öregkori védjegyévé vált, gonoszul lefelé görbített száj, ha alig néhány jelenetben láthatjuk. Sigurney Weaver tökéletes ellentéte a de Niro által megformált mentalistának: a méltósággal öregedő színésznő jól érzékelteti a kemény külső alatt az érzékeny, sebzett lelket, és az ominózus, a nézőt félrevezető gyógyszerhez sem nyúl a vásznon túl hangsúlyosan. Cillian Murphy-t nálunk először a Reggeli a Plútónban csodálhattuk meg, előtte volt pár kisebb szerepe, de ebben filmben maradt tátva tőle először a szánk. Az akkori androgün figurának itt nyoma sincs, a lázadó, önmagát sem értő tudós figurája sokkal macsóbb – de sajnos azt kell mondanunk, a jobb sorsra érdemes színész nagyon nehezen tud a klisékből kilépni, alig van pár – megkockáztatom: véletlen, a rendezői akarattal szemben "benn maradt" – pillanata, amiért hálásak tudunk lenni. A tudós szerelmét az Olsen ikrek tehetségesebb nővére, Elizabeth játssza – neki is inkább panaszkodnia kell: lencsibaba szemű naiva jutott neki, ebből sem lehet többet kihozni.
Összegezve
A gyilkos médium nem több mint egy nagyon hatásos, rendezői ujjgyakorlat thriller-pszichotriller-krimi vonalon. Ha eltekintünk a film – sajnos nagyon is előre látható – végpoénjától, a szokásos mederben, a szokásos képekkel zajlanak az események, meglepetés nem nagyon ér bennünket. Ha szeretnél igazán borzongani, ne ezt a filmet válaszd, ha pedig társadalmi dráma párti vagy, akkor sem…
Kinek ajánljuk?
- Cillyan Murphy rajongóknak.
- A technikai kütyük híveinek.
- Akik nem tudják, hogyan is zajlik az asztaltáncoltatás élesben.
Kinek nem?
- Robert de Niro rajongótáborának.
- Mentalistáknak.
- Akik a plakát alapján mennének be a moziba.
6/10
