Öt év után itt a folytatás: a Nanny McPhee és a Nagy Bumm bibircsókos, szőrös szemölcsű, túlnőtt szemfogú dadája (mint az első részben) újra szépre és jóra nevel. Egy klasszikus vonalvezetésű, élvezetes mesében.
A varázsos dadus, mint olyan
Nem Christianna Brand angol bestseller-szerző háziangyal-teremtménye volt az első a sorban, aki úgy tudja megrendszabályozni a cserfes gyermekeket, hogy azok még élvezik is (és pityeregnek, ha mennie kell). P. L. Travers, vagyis Pamela Lyndon Travers (született: Helen Lyndon Goff) ausztrál írónő Mary Poppins című könyvét 1934-ben adták ki - magyarul A csudálatos Mary címmel jelent meg -, s a dada kalandjai olyan kelendőnek bizonyultak, hogy a főszereplő hét folytatást ért meg: A csudálatos Mary visszatér (1935), A csudálatos Mary kinyitja az ajtót (1943), Mary Poppins a parkban (1952), Mary Poppins A-tól Z-ig (1962), Mary Poppins a konyhatündér - Mesekönyv receptekkel (1975), Mary Poppins a Cseresznyefa utcában (1982) és Mary Poppins and the House Next Door (1988). Illetve a Disney-filmváltozat 1964-ben Oscar-díjhoz juttatta Julie Andrews-t.
Kritikusai szerint Travers ezekben a könyveiben saját nevelőnői ambícióit és elveit élte ki, arról már ritkábban esik szó, hogy Mary Poppins figurája misztikus töltetű (az egekből száll alá, a szél hátán érkezik, annak fordultával távozik stb.).
Christianna Brand nem is tagadja, hogy kortársnője-kolleganője nyomdokain haladt, Nanny McPhee egyenes ági leszármazottja Mary Poppinsnak, mondjuk: húga - s nemcsak annak varázserejét birtokolja, hanem sikerét is. Eredetileg Brandnél Matilda nővér kalandjait követhettük nyomon - Nurse Matilda (1964), Nurse Matilda Goes to Town (1967) és Nurse Matilda Goes to Hospital (1975) - az öt évvel ez előtti film (Nanny McPhee - A varázsdada) sikerének köszönhető (nem mérce, de: a huszonötmillió dolláros költségvetésű film csak Amerikában előállításának a dupláját hozta vissza), hogy az "újdonsült" nevelőnőt Nanny McPhee néven ismerhette meg a magyar közönség (a könyvekben is: Nanny McPhee, a varázsdada, Nanny McPhee: A varázsdada visszatér és Nanny McPhee: A varázsdada rendet teremt). Mindennek a motorja Emma Thompson, aki a címszerep eljátszása mellett produceri/gyártásvezetői és forgatókönyvírói munkát szintén végzett. Nyilván utóbbihoz nagy hasznát vette a színész Greg Wise-zal közös kislányuk, Gaia Romilly Wise nevelése során szerzett tapasztalatainak, aki egy kis epizódszerepben a Nanny McPhee és a Nagy Bummban is feltűnik, de a tízéves kislány inkább pincérnő szeretne lenni, mert a színészetet nem tartja munkának... Lehet, hogy megszűnik a thompsoni színésznő vérvonal? (Thompson édesanyja az ismert brit színésznő, Phyllida Law. Ennyit a nevelésről...)
Barnáktól a zöldekig
A varázsdadai kalandok folytatásában - s mivel Thompson az előző filmben tulajdonképpen mind a három Matilda-könvyet felhasználta, itt a karaktereket leszámítva szinte teljes egészében a saját fantáziájára alapozott - a korábbi rész Brown családja helyett a vidéki tanyán élő Green famíliánál kötünk ki. Itt koppant az ajtón McPhee dada (Thompson), hogy segítsen az idegösszeomlás szélén táncoló anyukán, a család és a birtok egybetartása nehéz terhét viselni kénytelen Isabellen (Maggie Gyllenhaal). Az asszonyka élete romokban hever, a bajok nagyok és számosak: miközben a férje (Ewan McGregor) a második világháborúban harcol, három, alapban kezelhetetlen gyermeke - Norman (Asa Butterfield), Megsie (Lil Woods) és Vincent (Oscar Steer) - "rajcsűr-csapatához" csatlakozik a városból a bombázások elől kimenekített két "sznob-hajlamú" unokatestvérük is - Cyril (Eros Vlahos) és Celia (Rosie Taylor-Ritson) -, vívva a maguk háborúját. Ráadásul egy kaszinó két verőnője (!) által fenyegetett szerencsejáték-függő sógora (Rhys Ifans) csalárd terveket sző a családi farm megszerzésére, hogy annak árából fizethesse vissza adósságát. A barátnő (Maggie Smith) tudja, hogy csakis Nanny McPhee tehet rendet, és mialatt a dadus öt fontos leckére tanítja meg a gyerekeket, megjavítja a felnőtteket is - a kismalacokat (elefántokat, kőoroszlánokat stb.) pedig röpteti és kikacagja.
Igazi mesevarázslat
Thompson nagyon érti a gyerekek nyelvét, a modern számítógépes trükkök nélkül (az a kevés, ami látható, az se kéne) úgy tud mesélni, hogy leköti a gyerekek figyelmét. Nagyszerű írói (és színésznői) érzékét segítették a kiváló kollégák (Gyllenhaal, Smith, Ifans, Ralph Fiennes, McGregor) megjelenései is, ha hosszabbak, ha kurtábbak. Ebbe a mesevarázslatba beleférnek az égi csodák, a kicsik és nagyok nevelési célzatú szentenciái, és még az emésztéssel kapcsolatos viccelődések sem lógnak ki (nagyon). Ilyen a gyerek: miközben disznóganéjban tapicskol, varázscsillagokra szögezi a tekintetét.
Kinek ajánljuk?
- Eleven (értsd: pernahajder) gyerekeknek.
- Akik azokat a mai meséket szeretik, ahol nem a CGI-látvány dominál.
- Többgyermekeseknek (miszerint: van remény).
Kinek nem?
- Az északi Dogma-filmek kedvelőinek (akik nem tudnak mit kezdeni egy mesével).
- Elkötelezett szingliknek.
- Akik a malacokat nyárson szeretik látni, almával a szájukban.
7/10
