Furcsa dolog a humor. Többen állítják, hogy minket, mármint az embereket a humor különböztet meg leginkább az állatoktól. Azok ugyanis nem nevetnek. Bár az igazat megvallva, még egyetlenegy majom, vagy kutya, de még egy beszélő papagáj sem mesélte el nekünk, vajon milyennek lát ő minket, mégis úgy képzeljük, egy majom biztosan jót mulat a civilizáció csapdájába szorult rokonon (rajtunk), de lehet, hogy csak vicsorít, mert ilyenkor, este hét felé vicsorítani szokott. Szóval, nem tudhatjuk, mi járhat állati kedvenceink fejében. Vagy nézzük csak meg, min nevetnek más földrészről, más kultúrákból érkezett, máshol szocializálódott embertársaink.
Mi, innen a Kárpát-medencéből még csak el sem mosolyodunk egy vaskosabb ausztrál poénon, a német viccek lánctalpakként csikorognak fülünkben, az angol humor pedig olyan száraz, mint amilyen időjárást valószínűleg szeretnének ők a szokásos helyett, és így tovább. De vizsgálódhatunk más oldalakról is: Az ausztrál nem fog nevetni a mi vicceinken, hiszen észre sem veszi, hogy nevetnie kellene, mert nem értheti meg, hiszen ott lent minden másként van, mint minálunk. De mi is bután nézünk magunk elé egy régen élt kínai bölcs elmés példázatát hallva, és csak komoly szellemi erőfeszítéssel fejthetjük meg azt. Szóval, nem egyszerű dolog ez a humor, ahány embercsoport, nép, nemzetség, annyifélén nevet nagyokat. Persze leginkább a másikon, hiszen annyiban talán mindannyian egyezünk, hogy legszívesebben, és legkönnyebben azon kacagunk, ami nagyon nem olyan, mint amit megszoktunk, aki nem olyan, mint mi, úgy általában.
Az egyik hazai filmforgalmazó, bizonyára ismeretterjesztő célzattal, most megismertet egy távoli, egzotikus ország humorával. Dél-Afrika egyrészt baromi messze van, másrészt az elmúlt néhány évtizedben nem igazán a humoráról volt híres. De a dolgok arrafelé is változnak, így mi is ízelítőt kaphatunk a legmenőbb ottani komikus tevékenységéből, vajon mi lehet a mosoly forrása Afrika déli csücskén? Leon Schuster, felbuzdulva korábbi filmje, az Amerikában játszódó Panic Mechanic sikerén, úgy gondolta itt az ideje megbombázni a világot az igazi, hamisítatlan, vérbő és lédús, szaftos és szagos dél-afrikai humorral. Legyünk toleránsak vele, mosolyogjunk elnézően, ő és valószínűleg az övéik ilyenek. Bár mi sem panaszkodhatunk F. Sándorunk showdereit elnézve, a mi humorunknak is vannak fenekes mélységei, és azon is szokásunk kacarászni, ugye.
Nos, a dél-afrikai nevetség tárgya végbéltájékról ered, amolyan puki-kaki poénözön, minden nagyképűséget félretéve ezen azért mi már túljutottunk talán az oviban, így hát szemléljük egzotikumként. Vagy kerüljük el, ha végképp érzékenyek vagyunk az ilyesmire. Ha mégis bevállaljuk a reánk váró élményt, a járdákat elborító kutyakakik amúgy is szépen megedzhettek már, részt vehetünk mindössze egy mozijegy áráért egy minden igényt kielégítő szafarin. A legteljesebb biztonságban és kényelemben megtekinthetjük az oroszlánt, az elefántot, orrszarvúkat és vízilovakat, leopárdot, struccot, cerkófmajmot, és az összes többi állatot a Nagy Állathatározóból, valamint nagymennyiségű hitelesnek látszó népviseletbe öltözött helyi erőt, akik sokat és hangosan énekelnek, táncolnak egy a klasszikus hollywoodi vígjáték-dramaturgia szabályai szerint bonyolódó komédiában, ahol több enyhe csavar után mindenki megkapja azt, ami neki jár. Egyébként az egész, mint az ehelyütt találó címben, csonthülyeség.
