Kezdetben vala Isten, aki megteremté az embert. A klerikális évezredek után egy ember Bázelben bejelentette Isten halálhírét, aztán jött a szilikon-völgyi ember, és a világ egyre bonyolultabb lett. A 80-as évektől hódító elmélet szerint a káosz önmagát nem ismétlő, állandósult mozgás, és környezetünk ebből eredő előrejelezhetetlensége-megismerhetetlensége meglehetős nyugtalanságra adhat okot. A megnyugvást keresők egy része pedig teljes joggal újfent Istenhez fordul, a kör tehát - végtelen állandójával, a pi-vel együtt - bezárult.
Darren Aronofsky a 2000-es Rekviem egy álomért című munkájában az emberi kapcsolatok kilátástalanságát ábrázolta a drogfüggőség állapotán keresztül, nagy ütőerővel. Bár nálunk csak most mutatják be, két évvel korábban még nagyobb fába vágta a rendezői székét, amikor elkészítette a kellemetlen kérdéseket kellemetlenül feszegető Pi-t. A zűrös történet színhelye aligha meglepő módon a hol almának, hol meg olvasztótégelynek becézett New York - ez annyiban jogos, hogy amilyen ember ott nincsen, olyat máshol sem érdemes keresni.
Max (Sean Gullette) a hangyás matematikusok változatos de kimerítő életét éli, folyamatosan tanulmányozva, naplóba szedve önmagát és környezetét. Mindennapjait arra tette fel, hogy kiutat keres a fent említett káoszból, azaz rendszert próbál találni a rendszertelenségben. Árgus szemekkel lesi számítógépe segítségével az ismétlődéseket - vagy ahogy ő nevezi: mintákat -, várva a Végső Ötletre, amely révén leírhatóvá válna néhány számsorban a világgazdaság, a rántott csirke vagy a szerelem. Türelemmel viselt megőrülése során egy napon eljut a szuperképletig, de rögtön el is veszíti azt. Kétségbeesésében Lennyhez (Ben Shenkman) csapódik, aki szintén a Mindent Nyitó Kulcsot kajtatja, a szemita közösség számára. Egyébként érdekelt még a bizniszben egy titokzatos cég is, melynek emberei pénzzel puhítják Maxet.
Annál nagyobb önnön hovatartozására ráébredő hősünk megdöbbenése, amikor - a pi bezáródásaképpen - felvetődik a lehetőség, hogy a keresett 217 jegyű szám voltaképpen a zsidóság szent könyvének a kódja, amelyből így Isten neve is desiffrírozható. Nem folytatom.
Aronofsky első munkája (melyet lustaságból sci-finek is neveznek) szédítő mélységekbe vezeti a nézőt, egy olyan fekete-fehér útvesztőbe, ahol békétlenül megfér egymással a fejfájás, a matematika, a vallás és a go játék. Őrülten zseniális és zavaróan sokrétű 85 perc olyanoknak, akik nem szeretik a szőnyeg alá söpörni magukat.
