A Cserbenhagyás forgatókönyve igazi színészálom lehetett. Minden karakter jól kidolgozott, mindenkinek jut legalább egy nagyjelenet, jellemfejlődésre is adódik lehetőség és minden színésznek igazán mély érzelmeket kell megjelenítenie a vásznon. Hát mondhat erre bárki is nemet? Ha mégis megtenné, az a tény, hogy a rendezői székben a Hotel Ruandát ledirigáló Terry George ül, biztosan meggondolásra késztetné.
Az álomprojekt valósággal vonzotta a nagy neveket. Így fordulhatott elő, hogy minden kulcsszerepben olyan ismert neveket köszönthetünk, mint Joaquin Phoenix, Mark Ruffalo, Jennifer Connelly vagy Mira Sorvino. Nem csak a szereposztás, de a film témája is igazán szívbe markoló. Egy iskolai ünnepségről hazatérő család útközben megáll egy rövid pihenőre a benzinkúton, de az út szélén játszadozó kisfiukat egy figyelmetlen sofőr elcsapja, majd pánikszerűen továbbhajt.
A film ezután két szálon indul tovább. Nem csak a gyermekük elvesztése feletti fájdalmat feldolgozni próbáló családot, hanem a tett elkövetőjének (aki maga is családapa) tépelődését is nyomon követhetjük, akire a számos nyom ellenére sem talál rá a rendőrség. Eleinte egy végtelenül szomorú dráma bontakozik ki, ami a fiát elvesztő édesapa bosszúvágya miatt fokozatosan alakul át egyfajta krimi-thrillerré.
Terry George teljes mértékben a karakterek minél alaposabb bemutatására koncentrál, ami nagyon is becsülendő hozzáállás, viszont közben annyira megfeledkezik a film ritmusáról, képi világáról és cselekményéről, hogy karakterközpontúsága nem a Cserbenhagyás előnyére, hanem inkább hátrányára válik. A leegyszerűsítés itt nem egyfajta Ken Loach-os nyersességgel, hanem inkább tévéfilmes szegénységérzettel párosul, és ebből az érzésből csak a sztárok látványa tud kibillenteni bennünket néha-néha.
A film a végére szerencsére kicsit felpörög, és a thrillerszálnak köszönhetően némi izgalom is vegyül a sok sírás-rívás mellé. A Joaquin Phoenix - Mark Ruffalo párharc igazi feszültséggel bír, és a két színész rendre a közös jeleneteikben nyújtják a maximumot. Szép dolog volt Terry George-tól, hogy teljesen a színészeire bízta a filmjét, de legközelebb talán csak akkor kéne beváltania a csekket egy film rendezéséért, ha a jó castingon túl többet is letesz az asztalra.
