A háborús filmek divatja még nem ért véget. Ben Affleck után most Nicolas Cage mutatja meg, a háborúban milyen kellemetlen dolgok történnek.
A helyszín Görögország egyik kis szigete, Kefalínia. A paradicsomi hely távol van a háború zajától, az itt élő emberek híradókból követik az eseményeket, életüket semmi sem zavarja meg. Ezen a kis szigeten minden idillikusnak látszik, ilyen Pelagia és Mandras szerelme is. Bár közöttük hatalmas szakadék tátong, Pelagia apja nyomdokaiba lépve orvosnak készül, míg Mandras tanulatlan parasztember, mégis úgy tűnik, boldog pár lehetnek. Ám amikor a háború szele meglegyinti a szigetet, Mandrasnak mehetnékje támad, elönti a vak szenvedély, és társaival együtt bevonul katonának.
Pelagia kezdetben kitartóan küldözgeti szerelmes vallomásait, ám idővel megkopik a varázs, letisztulnak az érzések, s kénytelen bevallani, hogy mindaz, amit érzett csak színlelés volt. Közben a háború lassan lopakodik be a szigetre, olasz megszállók érkeznek, élükön a zenerajongó Corelli kapitánnyal. A történet innentől egyszerre emlékezetet a Pearl Harborra és Shakespeare klasszikusára, a Rómeó és Júliára.
A Louis de Bernierest regényéből készült kommersz karakterek és a klasszikus történet finom összeillesztése maradandóvá is tehetnék a filmet. A mérleg nyelve azonban a kommersz felé billen, a történet az erőtlen karakterek révén ellaposodik. Egyedül Pelagia apja (John Hurt) visz némi fényt a filmbe, John Hurt a rábízott egyszerű karaktert is képes megtölteni élettel. Nicolas Cage feltűnése a daloló kapitány szerepében bizakodásra adott okot, öröm volt látni egy új szerepben. Csalódnunk kellett, a film végére visszakaptuk a jól bevált, fájdalmas manírjaival a hollywoodi sztárt. Penelope Cruz feladata korántsem volt egyszerű, mintha játékában az európai filmek megszokott átélése és a hollywoodi sztárság felszínessége csapna össze.
A romantikus dráma legnagyobb érdeme Irene Papas barázdált, beszédes arca, valamint az operatőr, John Toll munkája. Ha a film történetéből ki is esünk, a csodálatos felvételek, a sziget bámulatos szépsége Puccini kíséretében nosztalgikus hangulatot gerjeszt bennünk.
