Van egy titkos dokumentum Hollywoodban, jobban őrzik, mint a Coca-Cola receptjét - lapunknak mégis sikerült megszereznie. A hétpecsétes irat azt tartalmazza, hogy mit szabad, és mit nem, illetve mi a kötelező. Régi sikerek olyatén felújításában, aminőben a hősök és a helyszínek a régiek, s beszélő állatok is fellépnek, illetve ha élő szereplők játszanak együtt animációs ürgékkel, mint most, akkor például nagyon szigorúan elő van írva, hogy csak olyan forgatókönyv rendelhető, amiben a gonosz ellenerők el akarják konfiskálni az eredeti helyszínt az eredeti hősöktől, hogy oda aztán cseppet sem eredeti plázát építsenek. Ilyenkor aztán összefognak a régiek, félreteszik egykori ellentéteiket, és sok-sok mókás kaland után megmentik a grundot - és Janó kunyhója sincsen tele mindenféle geodéziai kellékekkel, mert az élet szép.
Nem véletlenül emlegettük az előbb a Coca-Cola receptjét, hiszen annak sem örülnénk, ha a szokott lónyál helyett egyszer csak valami mást adnának fel. Ott lenne újra Maci Laci hű Bubujával a Jellystone parkban, de egy dokumentumfilmet adnának a téli álmukról - mennék, és kérném vissza a pénzt.
Semmi ilyen vész nem leselkedik ránk, bár egy dokumentumfilmes rögtön a mű elején megjelenik - a szőke törpeszuper kategóriából -, de nem jelent komoly veszélyt, pusztán Smith vadőr szívére. Amúgy halad minden rendesen, Laci vinné a piknikkosarakat, de a korrupt városi vezető bezáratja a parkot, hogy a fáit eladva toldozgassa-foldozgassa tékozló politikájának lyukas hálóját - plázáról egyelőre nem is álmodik. De a nagyszívű fővadőr kieszeli, hogy éves parkbérletek eladásával megmentheti a fákat s az épp 100 éves természetvédelmi területet. De az alvadőr átáll. És Maci Laci is galibát halmoz galibára - vízisíparádéja (a film kiemelkedően szórakoztató és technikailag szerfelett tetszetős momentuma) véget vet a szép reményeknek. De a java még hátravan!
Mint mondtuk tehát, Maci Laci olyan, mint a Coca-Cola - jobb, ha szeretjük.
