Az, hogy a fodrásznál lehet a legaktuálisabb pletyiket hallani, nos, ez már régóta közismert tény. Az ember beül egy hajnyírásra, aztán nem pusztán egy (jobb esetben valóban jól sikerült) új frizurával, de rengeteg életbölcsességgel is gazdagodhat, mire kikeveredik a szalonból. Nos, Tim Story filmjéből az derül ki, hogy ez nem csupán a világ eme részén, de még Chicago-ban is ugyanígy szokott lenni.
Calvin (Ice Cube) kelletlenül vezeti az örökségül ráhagyott fodrászüzletet. A Chicago déli oldalán található üzlet tulajdonképpen a környéken élők "közösségi háza". A szájak többet és gyorsabban járnak, mint a kezek, de persze nem siet itt senki sehova. Az emberek egy-egy jó szóért és kiadós beszélgetésért járnak ide, az élet nagy kérdéseiről elmélkedve a hajszárító-búra alatt. Calvin azonban nem érzi itt jól magát. Utálja a lepusztult környéket, s mivel amúgy is pénzszűkében van, úgy dönt, hogy eladja az üzletet egy ingatlancápának, aki persze az egész környéket bevásárlóközponttá kívánja változtatni. Ráadásul várandós felesége, Jennifer (Jazsmin Lewis) is neheztel rá a elhamarkodott döntés miatt. Szerinte ugyanis Calvin kapzsisága nem szabad, hogy előnyt élvezzen azzal a bizalommal szemben, amit a környék lakóitól, na meg az üzletben dolgozó alkalmazottaktól kapnak és kaptak az eddigiek során is. Itt van például Eddie, a rangidős (Cedric the Entertainer), akinek egészen egyéni véleménye van a feketék életéről, vagy a lobbanékony természetű Terri (Eve, a szőke rapperlány élete első filmszerepében), aki jól meg van áldva a fiújával. De a többiek is mind-mind egyéni színnel képesek gazdagítani a szalon palettáját, így aztán nem csak a kuncsaftokat, de minket, nézőket is kiválóan szórakoztatnak.
Egy idő után aztán Calvin is kezdi belátni, hogy talán tényleg hibát követne el azzal, hogy hagyja veszni ezt a kis üzletet, s megpróbál intézkedni, mielőtt még túl késő lenne. Mindeközben az utca túloldalán egy pitiáner bűnöző, JD szerencsétlenkedését is figyelemmel kísérhetjük, amint egy páncélszekrényt próbál kinyitni, amit a környék élelmiszerboltjából kaparintott meg.
A történet és szeretnivaló hősei speciális effektusok és autós üldözések nélkül, pusztán a jól megírt dialógusok és az elsőrangú színészi játék révén képesek mindvégig a székhez szögelni a nézőt, s ez nem is csoda. Egy ilyen beszélgetős, lélekápoló film igazi kincs manapság, épp úgy, mint a filmbélihez hasonló kis fodrászüzlet.
