A romantikus komédia (romkom) nem kifejezetten az a műfaj, amiben túl nagy meglepetésekre lehet számítani, hiszen már maga a terminus technicus lelövi a poént: a boldogsághoz vezető út szellemességekkel, illetve a poénokhoz vezető út boldogsággal van kikövezve. A normától való bárminemű eltérés is azonnali és heveny műfaji elégtelenséget okoz; vagy a kom dől romba, vagy a rom komba - akárhogy is, mostoha műfaj ez, mely nem kedvez a kísérletező kedvűeknek. Mindezek fényében kisebbfajta brea-king newsnak is tekinthető, hogy a Barátság extrákkal, miközben teljes egészében kimeríti a romantikus komédia tényállását, veszi magának a bátorságot, hogy kajánul megemlékezzen a műfaj ordas közhelyeiről. Magyarul az történik, hogy fiú meg lány saját kapcsolatuk (szexszel kiegészített barátság - vajh kivitelezhető-e az ilyesmi?!) megélése és kitárgyalása során folyamatosan a műfaj közismert darabjaira hivatkozik. A sűrű kikacsintások (legyen szó Katherine Heigl destruktív munkásságáról, a Nora Ephorn-iskoláról, vagy olyan klasszikusokról, mint az Ez történt egy éjszaka és a Bob és Carol és Ted és Alice) ahelyett, hogy idesegítő tudálékoskodásnak tűnnének, kifejezetten emelik a produkció fényét. Szerelmes yuppie-kkal normál körülmények között csak bajosan lehet rokonszenvezni, ilyen körítéssel viszont jó darabig elviselhető, ahogy a snájdig fiatalok romkomoznak. Van tehát egy átlagosnál jobb első óránk, majd sajnos komolyra fordulnak a dolgok, s valamennyi közhely, amelyről ironikus diskurzus folyt eddig, hótt komoly romkom-valósággá válik.
