"A pina sokkal nagyobb jelentőségű dolog, mint a politika meg bármi. Oda vágyol, de nem az élvezet miatt. A születés miatt. Onnan jöttem ki, de az nem az enyém (...) Csak egy eszköz arra, hogy én létrejöhessek. Minden coitus egy halál. Ezért lenne jó bemenni és ottmaradni, ott lakni. (...) az lenne jó: ott aludni, reggelizni, élni (...) Mert ott dőlnek el a dolgok. Nem az agyban. (...) Ösztönök munkálnak, bizony, barátaim. Oda vissza a mamához a vízbe, a magzatvízbe. Ahol csend van, ahol otthon van. Idill." - ezzel a pár igen konkrétan és lényegre törően Kovács Lajos által megfogalmazott gondolatsorral ragadhatnánk meg leginkább a Hazatérés lényegét, mondanivalóját. Az anya, feleség, sógornő nélkül élő férfi központú-agyú-ösztönű család élete végérvényesen és gyökeresen megváltozik abban a pillanatban, amint egy ellentétes nemű személy átlépi házuk küszöbét. A történet fordulópontjául szolgáló esemény bekövetkezte előtt három anya nélkül felnövő fiút, egy apát és egy nagybácsit látunk, akik mindannyian sérült személyiségek és ezen sérülések, személyiségzavarok oka pontosan a "másik nem" hiányában keresendők. Valamilyen módon pótolniuk kell ezt a hiányosságot és fel kell építeniük egy rendszert, egy értékskálát, amiben élhetnek, amihez igazodhatnak. Első látásra mindegyikőjük magányos farkas, öntörvényű vadember, kannibál módjára él úgy-ahogy, tapasztalatokból, emlékekből táplálkozva, erőt merítve. Mindenki kitalál magának valamit, ami életszervező elv, tevékenység lehet, amihez ragaszkodhat, ami egyáltalán életben tarthatja (ilyen Lennynek a pénz és a kétes üzletei, Joeynak a boksz, Maxnak az emlékek és a szivar, Samnek a taxizás). A cigarettázás és szivarozás mindannyiuknál fontos, már-már szertartásos szokássá válik - egyfajta szenvedély, aktus, cselekedet, amihez pozitív képzetek társulnak. Talán a hiány, az üresség betöltésére szolgál, egyfajta közösségteremtő erővé válik. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az események előrehaladtával egyre finomabb és minőségibb dohányt szívnak. Az elején Maxet Lenny még megszánja egy szál cigarettával, amit kéjes mámorban, hosszan, élvezettel szív - mert neki mindig csak a csonk marad, amivel tele van a zsebe. A következő alkalommal Sam kínálja meg Maxet, de már abból a szivarból, amit az egyik utasától kapott. Igazából csak egy slukkot akart adni Maxnek, de már nem tudja visszavenni tőle. A harmadik igen fontos cigarettás-jelenet, amikor Ruth és Joey felszolgálják a kávét a már takarosabb, tisztább szobában és a gőzölgő kávé mellé újra szivart szívnak most már mindannyian, olyan lassan, hosszan, kitartottan és élvezettel, mintha ez lenne az egyetlen fontos, meghitt, bensőséges "történés" az életükben - ebben a jelenetben válik leginkább közösségteremtő erővé a dohányzás aktusa. Az ebéd, a kávézás, a cigarettázás, tehát az elemi szükségletekhez és az élvezetekhez, szenvedélyekhez - az ösztönléthez - kapcsolódó pillanatok kovácsolják egybe őket néhány tizedmásodpercre. Ezekben a kitartott, állóképszerű jelenetekben mindenki boldognak és elégedettnek tűnik, majd ismét következik valami, ami felborítja a rendet.

A rend ill. a rendetlenség kérdése tehát szoros összefüggésbe hozható Ruth személyével. A nő megjelenéséig valóságos káosz uralkodik, mindenki éli a saját életét, nem tűr beleszólást tetteibe, mindennapjaiba, gondolataiba. Max (Kovács Lajos) skizoid jelleggel az őrült ordibálás, bottal való fenyegetőzés pillanatai és a csendes, kedves, néha a sírásközeli meghatottság percei közt ingadozik (talán ha egy görbén ábrázolnánk ezen állapotváltozásokat, valamiféle ritmikusan felépülő rendszert hozhatnánk létre. Azt is mondhatnánk, hogy Kovács játékában, hanghordozásában a zene beszél. Ezek a váltások a maguk ellentétével és ezen ellentétek egymásutániságával egyfajta egységet képeznek). Ruth megjelenése előtt tehát Max egy igénytelen, kiöregedett, dicsekvő, az "elmúlt nagyságát" az emlékeivel támogató, nemtörődöm figura képét állítja elénk, amely kép a nő megjelenésével némileg módosulni látszik. A gyenge pont nála is a feleség (-nő) hiánya. Az előadásban a felére vagy a negyedére csökkentették azon szövegek számát, amelyek a feleség "kurva-voltát" hivatottak bizonyítani, Max felháborodott, őrült pillanataiban. Ehelyett némaságot, magába-roskadást, elérzékenyülést, egy összeroncsolódott szív és érzésvilág "kiülését" látjuk Kovács arcán. A nagyhangú, "ál-pillanatokban" (azért "ál", mert a hangja, a mimikája, a mozdulatai mind elárulják, hogy itt álarcot visel, védekezik) azonban katatón-modorban és igen határozottan ismételgeti, hogy minden nő kurva. Ruth megjelenésével egyre nyájasabbá, kedvesebbé válik - némileg ad megjelenésére, ebédet főz a nő tiszteletére, stb. Nyájassága mögött azonban félelem lapul. Nem bízik a nőben, fél, hogy kihasználja őket. Ruthban ő is a fiatalságát, erejét, férfiasságát keresi. A szöveggel ellentétben azonban nem borul Ruth lábaihoz, hogy csókolja meg, hanem tárgyias, hideg, monoton hangnemben "sorolja" utolsó mondatait (félelem a kihasználástól, könyörgés egy csókért). Ezáltal elidegenítetté, távolivá, önmagától eltartottá válik ez a két mondat. Inkább olyan, mintha elbeszélné, mintha ki-és túllépne önmagán, mintha csak maga elé motyogná, mintha álmodná (ezt erősíti a rá fókuszáló reflektor fénye is).

Sam (Czintos József), Max testvére a taxizásban éli ki magát. Otthon, munka után mindig eldicsekszik legújabb történeteivel. Ugyanakkor ő látja el a házimunkára vonatkozó teendők nagy részét- erre rá is játszik az előadás, amikor Sam idegesítően hosszú ideig, fülsüketítő módon tisztogatja az edényeket (csak az akusztikai dimenzió emelődik ki - tehát nem látjuk - és ez méginkább erősíti agysejtromboló jellegét) amivel az őrületbe kergeti Maxet; vagy a "súlyos", vészterhes pillanatokban locsolgatni kezdi a szoba hátsó sarkában álló hatalmas fikuszt és ezáltal próbálja kivonni ("kilocsolni") magát az "összecsapások" alól. Ruth megjelenésével a színpadi Sam karaktervonásai közül a kedvessége, előzékenysége méginkább felerősödik. Csodálja a nőt, ahogy Max feleségét is csodálta. Ő az egyetlen, aki valóban tisztelni képes ezt az asszonyt - távolról, a tisztelet nemes értelmében. Ez a távolról szemlélődő, megfigyelő, visszahúzódó tisztelet jellemzi a nőhöz való viszonyát. Czintos József egy talpig - talán túlságosan is - becsületes figurát alakít, aki nem erre a világra és nem ezek közé az emberek közé való (amíg Teddy idegenségével áll kívül a családi körön, addig Sam a becsületessége miatt szorul a határmezsgyére). Rossz helyen született, rossz időben. Némaságából robbanásszerűen tör fel a nagy titok (Max legjobb barátja lefeküdt feleségével Sam autójának hátsó ülésén), a vallomás - mintegy tiltakozásul a kannibál-rokonok tervei ellen. Nem bírja nézni, ahogy ezek a hiénák vijjogva, csillogó szemekkel szétmarcangolják és prédaként árulják a nőt, a "NŐT". Összeomlása vizuálisan, a színpadon méginkább hatásos, hiszen egy nagydarab ember zuhanásáról van szó. Ez a teátrális kitöréssel párosult zuhanás azonban nem vált ki semmiféle megdöbbenést vagy zűrzavart (egyedül Joey retten meg). Max csupán egy hullának, mocsoknak, szemétdombnak titulálja, amit el kell távolítani az útból. Halála épp olyan, mint élete: előtte és utána is csak konc, csak felesleg, amit ki kell dobni, el kell tűntetni.

Lenny (Kardos Róbert) a középső fiú, aki lassan, de biztosan átveszi az irányítást, a hatalmat apjától és folyton érzékelteti családtagjaival, hogy ő mindannyiuknál feljebbvaló. Mindenkit lenéz a családban - néha azonban, nagylelkűségét érzékeltetve, megszánja rokonait: apját egy cigarettával, Joeyt egy nadrággal, stb. A dráma szövegében fontos Lenny és Max első jelenete, amikor Max botot emel Lennyre, aki kiesve erőszakos, nagyképű, szadista jelleméből, szerepéből, hirtelen rimánkodó, ártatlan kisgyerekké válik és könyörög apjának, hogy ne verje meg. Ez az előadásban teljesen megváltozik. Itt Lenny tornyosul apja fölé, hogy erőszakkal ragadja el a hírhedt botot. Hanghordozása is cinikus, iróniával átitatott lesz. Max végül kénytelen-kelletlen megadja magát, és megszégyenülve, lesújtva, zavartan motyog valamit az orra alatt. Itt tehát már inkább Max fél vagy tart Lennytől. Hatalma csupán verbális szinten, az emlékek által létezik. Fizikai törekvései nevetségessé, groteszkké válnak (pl. amikor lesújt botjával Lenny háta mögé a kanapé karfájára, de ennek nem lesz semmiféle következménye olyannyira, hogy Lenny észre sem veszi). Ez a fölényes, exhibicionista féreg-stílus néha megtörni látszik Ruth megjelenésével - bár őt is a brutalitásával, az erőszakosságával, végül üzleti érzékével fogja vagy próbálja megfogni. Ruth őt is képes irányítani - mint általában mindenkit -, hatalma van Lenny felett: kacérkodik vele a megismerkedésük utáni pillanatokban, a végsőkig feszíti Lenny türelmét és idegeit, ám az utolsó előtti pillanatban otthagyja az összezavarodott férfit. A vízivásra való kényszerítés - Ruth Lennyt - erotikus, kihívó, "önmagát- felkínáló" konnotációval bír vagy bírhat a férfi számára és Ruth pontosan ennek a lehetőségét játsza ki. A másik, döntő pillanat, amikor az elutazásuk előtt Ruth még utoljára táncolni akar Lennyvel. A tánc csókba, majd ölelkezésbe fullad, ami láthatóan rést üt Lenny hideg, kimért, számító modorán (álarcán?) és még percekig nem tud szabadulni a hatás alól. Nem hisz a saját szemének, ugyanakkor pillantásában, testtartásában felfedezhetjük a párosodni kész tenyészbika ugrás előtti perceit. Ez a pillanatnyi megdöbbenés okozta közjáték hamar feloldódni, átalakulni látszik és alkalmat ad egy újabb Lenny-féle hadi-és üzleti terv kidolgozására: ha ilyen jó a nő, használjuk fel-és ki a természet adta képességeit, mutassuk meg a párosodni vágyó férfitársadalomnak és élvezzük "munkája gyümölcsét".

(...)