Mesés amerikai mintacsalád a Little-éké. Mindenük van, ami ehhez kell, szemük, fülük, orruk, kezük, lábuk meg szép nagy házuk, amiben mindez kellőképpen gondozottan és ápoltan elfér. Három csodálatos gyerekük is van: egy kicsi, egy pici, meg egy legkisebb. Na. És ez a legkisebb, ez történetesen fehér, szőrös és tenyérnyi nagyságú, leginkább olyan egér formájú. Egyébként minden másban az ember gyerekekhez hasonlít, hiszen cincogás helyett magyarul beszél, sötét zugokban motozás helyett focizik vagy repülőgép modellezik (neki ez utóbbi azért olyan jó, mivel bele is fér), egérlyukakba rohangálás helyett pedig iskolába jár piros sportkocsiján. Ja, és neve is van: Stuart (de nem Mária, mert hogy fiúról van szó). Mint nemrég megtudtam, a Little család még a "Kisegér 1."-ben tett rá szert, s fogadta - némi vita után - örökös tagjává. Igen jól megy a sora, egy bánata van csupán, a méret. Mert hogy minden barátja és a barátainak a barátai is ormótlanul nagyok hozzá képest. Így néha, mikor egyedül van és kinéz az ablakon a messzeségbe, nagyokat sóhajt és szomorúan pislog. De ez a gondja is megoldódni látszik egy szép napon, mikor a semmiből egyszer csak mellépottyan a kocsiülésre egy bájos-pihés madárleányzó. Aztán hazamennek, bekötözik a zuhanás közben megsérült madár szárnyát és jól összebarátkoznak. Csakhogy kiderül, a hölgynek van egy roppant kellemetlen és zűrös ismerőse is, a Falcon nevezetű sólyom, aki mindenféle gonoszságokat tervez a Little család puha-kerek boldogsága ellen. Stuart azonban elindul, hogy megmentse bajba került barátnőjét, hiszen igaz, hogy kicsi, de nagy és terebélyes szíve van. Útja ragacsos lefolyókon, bűzös szemétdombokon és new york-i felhőkarcolókon át vezet...
Hát efféle mese ez a Kisegér 2. Játékfilm élethűre animált állatokkal, kevés fantáziával, mindene-meg-van Barbie-valósággal, sok cukros felhőktől csepegő mosollyal. Egy technikailag nagyon fitt versenyző a multiplexek mesevilágából.
