Az Evelyn Waugh híres regényéből készült Utolsó látogatás hipnotikusan fogva tartja nézőjét felszínességével, érdektelenségével és már-már költői semmitmondásával.
A 30-as évek Angliájában játszódó Utolsó látogatás egy arisztokrata és bigott katolikus családról szól, ahová egy egyetemi ismeretség folytán bekerül egy alacsony sorból származó festőművész, Charles (Matthew Goode). A fiú előbb a meleg és lázadó Sebastian (Ben Whishaw) jóbarátja lesz. Aztán kísértésbe viszi Sebastian húga, Julia (Hayley Atwell), holott hamar kiderül, hogy ateizmusa miatt a lányt soha nem kaphatja meg.
Az evilági boldogság és a halál utáni üdvözülés utáni vágy között feszülő ellentét, meg a különös szerelmi háromszög érthető okokból csapta ki a biztosítékot az angoloknál, nem hiába választották be Waugh 1945-ös regényét minden idők 100 legjobb regénye közé. A könyvből készült Julian Jarrold-film azonban olyan felszínesre és érdektelenre sikerült, hogy csoda, hogy végig lehet nézni.
A film leginkább a történet helyszínéül szolgáló Brideshead kastélyt mutatja be szökőkútjával, pavilonjaival és gyönyörű kertjével, meg Velencét, ahová a három fiatal egy családi látogatás alkalmával elutazik. A hosszú plánok, a részleteken elidőző gyönyörű képek egy ismeretterjesztő film alaposságával mutatják be a környezetet, szinte hipnotikusan fogva tartva a nézőt. De sajnos a vallásos-ateista ellentét bemutatása, a szereplők személyiségrajza és a szerelmi szál egy hollywoodi vígjáték alaposságát idézi.
Különösen szomorú ez, hiszen a bigott katolikus anyát játszó Emma Thompson kiváló színész, nemkülönben a szabadságra vágyó és Velencében szeretőt tartó apa, akit Michael Gambon formál meg. A Parfürm perverz gyilkosának szerepe után a meleg arisztokratát játszó Ben Whishaw pedig lassan kiérdemli a színészzseni kategóriáját. Nem rajtuk múlott, hogy az Utolsó látogatásból egy végtelenül unalmas és bő lére eresztett mozi lett.
De nem különösebben hibáztatható a főszereplő, Matthew Goode sem, akinek színészi játéka legtöbbször csak titokzatos félmosolyokból áll, sem pedig a Juliát alakító Hayley Atwell, akinek minden karizmája a szépen ívelő szemöldökében rejlik. Csak az ő közepes szereplésük nem tette volna olyan kiábrándítóvá ezt a filmet, ha egyébként a forgatókönyv és a rendezés alapos, feszes és okos munka lett volna. De nem lett, és bár katolikusellenes kirohanásnak nem rossz, 6/10-nél többet nem érdemel.
