A Turay Ida Színházban az év utolsó hónapja Shakespeare egyik klasszikusát hozza el. December 12-én lesz a bemutatója Quintus Konrád rendezésében a Rómeó és Júliának. Az előadás egyik különlegessége, hogy Júliát, egy korban hozzá közel álló pályakezdő, cigány származású színésznő, Lovas Emília fogja alakítani.
Ez a második bemutatód a Turay Ida Színházban, milyen érzés egy ilyen nehéz és szép feladatot kapni?
Nagyon örültem neki, sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz lehetőségem eljátszani Júliát. Ez a szerep minden színésznő álma! Nagy lehetőség és egyben felelősség pályakezdőként egy ilyen ismert szerepet alakítani. Ugyanakkor éppen ettől érdekes, hiszen mindenki tudja a sztorit, nem tudsz a nézőnek meglepetést okozni. Minden rajtad múlik: miként formálod meg a karaktert, el tudod -e varázsolni a nézőt, tudsz-e ezen a történeten keresztül is újat, jót mondani a mai fiataloknak és szülőknek. Júlia egy érdekes figura. Nem csak fiatal és naív, de őszinte, nyílt szívű, bátor, mer szeretni, szembe szállni a szülőkkel, a gyűlölettel, s az első szerelem elvesztéséért képes eldobni az életét.
Milyen lesz a te Júliád? Miben lesz különleges, egyedi?
Bármilyen szerepet csinálok, mindig magamból indulok ki. Az az igaz, az őszinte. Nagyon szeretem, ahogy Quintus Konrád gondolkozik az előadásról. Már az olvasópróba óta figyel rám, „belőlem dolgozik”. Még mielőtt elkezdtünk volna komolyabban a darabbal foglalkozni, beszélgettünk arról, hogy ki vagyok, honnan jövök és mit gondolok Júliáról. Talpraesett, temperamentumos lánynak tartom magam, a sok fájdalom amit átéltem, segít, hogy jobban fel tudjam szakítani a szívemet. Júliában látom önmagam. Az, hogy egy cigánylány formálja meg ezt a szerepet nagy lehetőség. Darvasi Ilona, a Turay Ida Színház igazgatója, mindig „Kis Latin”-nak hív – amit nagyon szeretek – és ő mondta egyszer, hogy nagyon jó, hogy végre egy barna bőrű, barna hajú, törékeny, fiatal lány játssza Júliát. Meg hát a szereplők mégiscsak olaszok, kell a temperamentum!
Mi volt a legjobb tanács, amit kaptál eddig a szerephez?
Az, hogy maradjak önmagam. Nemrég még a Párizsi éjszakákat próbáltuk a Rómeót alakító, Kurkó J. Kristóffal, nekem már ott is sokat járt az agyam Júlián, és hirtelen eszembe jutott, hogy az a legfontosabb, hogy ne akarjunk Rómeót és Júliát játszani. A helyzetekre és a szituációkra koncentráljunk! Mindenkinek van egy kép arról, hogy néz ki, hogy viselkedik, hogy él, hogy beszél, hogy vall egymásnak szerelmet, hogy hal meg egymásért Júlia és Rómeó, de ezzel nem szabad törődni. Ott helyben, a színpadon, abban a két órában kell megélni mindent, ami történik: minden szót, nézést, gondolatot, érzést.
Említetted a partneredet, Kurkó J. Kristófot, ez az első olyan közös munkátok, ahol egy párt alakítotok? Milyen vele és a társulattal dolgozni?
Igen, Kristóffal most játszunk először szerelmes párt. Néhány hónappal ezelőtt beugrottam a egy műsorba, néhány dal erejéig a Bubamara című előadásból, ott találkoztam már vele és Áronnal (Sövegjártó Áron). Mindketten nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. Ez jellemző az egész társulatra. Nagyon jól, gyorsan, koncentráltan tudunk dolgozni. Öröm velük a munka. Szívemet, lelkemet beleteszem a darabba, be akarom bizonyítani, hogy igenis lehet rám ekkora feladatot bízni.
