Alighanem a francia kikötővárosban tartandó filmszemle bír a legnagyobb presztízzsel műfajában; a Cannes-i fesztivál egyszerre a legmarkánsabb szerzői jegyekkel bíró kortárs alkotók aktuális filmjeinek premierhelyszíne, a filmforgalmazás következő egy évét meghatározó vásár, valamint kitüntetett médiaesemény. A világ legkülönbözőbb tájairól akkreditált újságírók a honi pogácsák helyett végre lazacos szendvicset majszolhatnak és olyan élményekkel gazdagabban térhetnek haza, mint hogy egymás mellett álltak a pissoirnál George Clooney-val. Vörös szőnyeg, gyorstüzelő vakuk, hello darling how are you. A konkrétan a versenybe nevezett filmek mellett egy mezei bemutatót tartani is nagy lehetőség a stúdióknak, de ezek mellett külön szekciót tartanak fent a rövidfilmek számára is. A programot gazdagítja továbbá klasszikusok vetítése, idén többek között a díszvendég Kim Novak korábbi nagy sikerű szerepeiből is vetítenek néhányat a közönségnek.

[img id=486211 instance=1 align=left img]A fesztivál versenyszekciójának zsűrije a hagyományoknak megfelelően nemzetközi társaság. Az elnök Steven Spielberget ugyan nem feltétlen kell bemutatni, annyiból talán érdekes választás, hogy az amerikai kommersz – jóllehet minőségi! – film talán legfontosabb alakja, míg Cannes azért minden rongyrázásával együtt tényleg ad a művészi értékekre. Mint általában a zsűriszerepre felkért alkotók, neki is van némi a fesztiválhoz fűződő múltja: még karrierje kezdetén, 1974-ben a legjobb forgatókönyv díját kapta meg a Sugarlandi hajtóvadászatért. Ott ül mellette a tajvani Spielberg, azaz Ang Lee – ők mindketten sokat foglalkoznak filmjeikben a kirekesztettséggel, rendre nagyívű történetmesélésbe fognak s bizony súlyos dollártízmilliókból készítik újabb és újabb blockbustereiket. Lee szinte törvényszerűen harcművészeti filmekkel hívta fel magára a figyelmet, de azóta készített Hulkot és bizonyos Túl a barátságont is. Legutóbb a Pí életét hozta el a mozikba sok-sok CGI-jal.

Rajtuk kívül nemzetközi filmipar első vonalát az onnan talán már kifelé menő Nicole Kidman, valamint az oda épp hogy betört Christoph Waltz képviseli. Az ausztrál származású színésznő mögött hatalmas sikerek állnak, Oscart kapott Az órákért, és feledhetetlen alakítást nyújtott például Baz Luhrmann Moulin Rouge-ában és a Más világban is. Ugyanakkor jó pár éve, ha látjuk is filmben, azok vagy megbuknak vagy eleve nem is szántak nekik nagy sikert. Az osztrák színészt ellenben meglehetősen későn, leginkább Quentin Tarantinónak hála fedezte fel magának az angol nyelvű közönség, és most már tartja is stabilan kedvencei között.

Ott ül aztán Cristian Mungiu, aki a sokat emlegetett kortárs román film emblematikus alakjává lett, legkésőbb, amikor a 2007-es zsűri neki ítélte az Arany Pálmát a rendkívül megrázó 4 hónap, 3 hét és 2 nap című abortusz-tematikájú alkotásáért. Azóta is minden fesztiválon az ő zsenialitását keresi a közönség az aktuális Romániából érkezett filmekben.

Daniel Auteuil a hazai, vagyis a francia színeket képviseli: a 63 éves remek színész '96-ban kapott díjat Cannes-ban az És a nyolcadik napon…-ban nyújtott alakításáért, most pedig ő szavazhat a legjobbakra. Ha ki kellene emelnünk egy-egy filmjét, mindképp megemlítenénk a Cannes-kedvenc Michael Haneke rendezte Rejtélyt, hiszen valószínűleg ennek a hírét fújta a legmesszebbre a szél, legalábbis Európában. Ő maga pedig valószínűleg arra emlékszik legszívesebben, amikor Napóleont formálta meg.

Kidman mellett egy másik gyönyörű színésznő ízlésében és szakértelmében is bízhatnak az idei versenyzők: Vidya Balan az indai film jeles képviselője, ugyanakkor olyan sajtó által kreált címek büszke viselője, mint pl. "a legrosszabbul öltözött színésznő". Ugyanakkor, élcelődjünk bár a ruhakölteményekkel oldalakat megtöltő cannes-i riportokon, ezen a fesztiválon kevéssé ezek a kvalitások nyomnak a latba. Vidya Balan hazájában per pillanat óriási sztár, tündöklése a kétezres évek közepe óta tart. Mivel Indiában viszonylag nagy mennyiségben termelődnek a filmek, nyilván neki sem mindig fenékig tejfel a munka, mindenesetre semmiképp nem egy bollywoodi tyúk. Ahogy Kavasze Naomi sem, ő Japánt képviseli, ahol főként dokumentumfilmjeivel szerzett nevet magának. Első komoly nemzetközi elismerése – hogy, hogy nem – Cannes-hoz kötődik, 1997-ben 28 évesen Suzaku című filmjéért választották a legjobb fiatal filmesnek – ezzel egyben ő a legfiatalabb nyertes a díj történetében. Tíz évvel később már a zsűri nagydíját kapta a Siratóerdőért. A sort pedig a Beszélnünk kell Kevinről skót rendezőnője, Lynne Ramsay zárja. Jóllehet fent nevezett drámáját (Tilda Swinton feledhetetlen alakításával) díjjal konkrétan nem dobták meg két évvel ezelőtt, ám hatalmas közönségsikert aratott a kikötővárosban.

A 66. cannes-i fesztivált 2013. május 15. és 26. között rendezik meg, a nyitó- és záróesemény ceremóniamestere Audrey Tautou francia színésznő lesz.