Amikor a darabbéli pásztorember megtalálja a kitett csecsemőt - akiről még nem sejti, hogy királylány - és kosarában a felnevelésére odakészített bőséges javakat, boldogan rikkantja: a tündérek ajándéka ez. Épp így érezte e sorok írója is, amikor hazafelé ballagott a Magyar Színházból a Téli rege előadása után: az évad egyik legkellemesebb meglepetése volt ez a Vidnyánszky Attila rendezte szenvedélytörténet.
Adva vagyon egy - okkal vagy ok nélkül, ez voltaképp mindegy is - féltékennyé váló király, akin úgy elhatalmasodik ez a (tév)képzet, hogy még Apollón isten ártatlanságot hirdető jóslata ellenében is csak a bosszúra és a pusztításra képes gondolni. S adva vagyon egy asszony, akit - okkal vagy ok nélkül, ez voltaképp mindegy is - meghurcolnak, gyermekeit a bánat s a bosszú emészti el, s aki a hírek szerint maga is belepusztul a megaláztatásba. S adva vagyon egy gyerekkori barát (szintén király), aki - okkal vagy ok nélkül, ez voltaképp mindegy is - meggyanúsíttatik a házasságtörő csábítással, s aki még időben elmenekül a férj megtorló akciója elől. E három ember kálváriája megjelenhetne a szappanoperák hétköznapi naturalizmusával a színpadon: Juan és Juanita, Kovács és Kovácsné meg a házibarát téphetné és gyalázhatná egymást a nézők nagy örömére vagy bánatára, de szerencsére nem így történik. A szereplők hatalmas székek és asztal, misztikus nagyságú csillár alatt tévelyegnek apró gyerekekként - hála Jagoda Miroszláv díszlettervező és a rendező elvonatkoztatási képességeinek s Kaszás Attila paranoiás patológiájában is megrendítően emberi, vibrálóan érzékeny és szánni való Leontesének, Kubik Anna rebbenően sziklaszilárd Hermine-jának s Mihályi Győző kedves-dörmögős Polixenesének.
A finoman stilizált előadásban gyönyörű - szépen megvilágított - képek és jelképek egészítik ki a hol komoran, hol édesen kanyargó mesét: a felfüggesztett ketrecbörtönben vajúdó királyné, a bűnbánó magányában ugyanoda bezárkózó király, a szívfájdító hóesésben felidézett gyermekhalál, a csillárra lógatott zsákból folydogáló időhomok, a közép-ázsiai folklórba ágyazott pásztoridill, a vásári forgatag, a mókásan megoldott, tépőzáras birkanyírás és a buksi medve, "aki" hol a jószívű Antigonus után szalad, hogy széttépje, hol pedig mutatvánnyá válik a piactéren, na meg a - szintén Kubik Anna által megjelenített - idő csúfondárosan karakteres figurája, Kállai Ferenc jó humorú, bölcs pásztora, Bede Fazekas Szabolcs lézengően simlis kucsébere, Rancsó Dezső szépségesen lelkes szerelmes királyfija, Ruttkay Laura megkerült királylánya, Varga Mária sírig hű királyné-gyámolítója, a mindig élvezetes színpadi népség-katonaság, udvaroncok és féltékenyen pipiskedő pásztorlányok, küldöncök, porkolábok és az Énekes István koreográfiájára táncikáló ünneplő sereg.
Vidnyánszky remekül bánik a mesével, hangulatokkal, érzelmekkel, zenével, tempóval, látvánnyal - végre a fényekkel is - és a szereplőgárdával egyaránt. Na meg a nézőkkel, ami nem utolsó szempont ebben a szívmelengető élményekben nem bővelkedő színházi télben...
