Csakúgy, mint a mozis világban, az amerikai tévésorozatok terén is vannak húzónevek. Már csak azért is, mert a tengerentúlon egyre kisebb a különbség a mozis vagy tévés produkciók között. Az alkotók és a színészek esetében is nagy az átjárás. J. J. Abrams is sokoldalú alkotó, producerként és rendezőként mindkét műfajban érdekelt. A hazai nézők először az Alias című kémsorozat létrehozójaként ismerhették meg a nevét: a Jennifer Garner főszereplésével készült misztikus-akció-szappanopera az amerikai televíziózás egyik legjobb szériája lett.

Nem kevésbé sikeres tévés produkciója a Lost - Eltűntek, a moziban pedig a Mission Impossible harmadik része rendezőjeként debütált. Egyszóval olyan emberrel van dogunk, akinek a munkájára már odafigyel az ember: jelenleg a Star Trek franchise mozis felélesztésén iparkodik (májusban mutatják be az előzményeket feldolgozó filmet, aminek puritán módon Star Trek lesz a címe), eközben volt energiája, hogy tavaly szeptemberben útnak indítson egy tévésorozatot, a Fringe-et, ami ma este debütál az RTL Klubon.

A Fringe, ami Magyarországon A rejtély alcímet kapta alapvetően egy misztikus, természetfeletti thriller. A premier után nagyon sokan újragondolt és felturbózott X-aktákként beszéltek róla, a kapcsolatot Abrams és két állandó alkotótársa, Roberto Orci, Alex Kurtzman író-producer nem is tagadja. Ugyanígy hatással lehetett a sorozatra az Alkonyzóna, az Esküdt ellenségek vagy Michael Crichton írásai is. Mindenesetre nekünk leginkább az Alias és az X-akták ugrott be.

A sorozat középpontjában Olivia Dunham, a fanyar szépségű FBI-ügynöknő áll (Anna Torv), aki egyszer csak a megszokott normál ügyeken túl "belekeveredik" az ép ésszel elvileg felfoghatatlan bűnügyek vizsgálatába. Az ép ésszel különösen furcsa kifejezés ebben az esetben, mert a segítőtársa, Walter Bishop (John Noble) olyan tudós, aki csaknem húsz évet töltött elmegyógyintézetben.

Ködös utalások vannak csak az elzárásának körülményeire, de az biztos, hogy a peremtudományos kísérleteinek veszélyessége miatt hallgattatták el. A csapat fontos tagja még Walter fia, Peter (Joshua Jackson), aki papíron zseni, de tudását már nem a tudomány szolgálatába állította, hanem inkább sejtelmes és nyilvánvalóan törtvénytelen üzletek lebonyolítása során kamatoztatta, ennélfogva múltja üldözi őt. Érdekes trió, annyi szent.

A fő karakterek nem egydimenziósak, bár klisékből épülnek fel: Anna Torv Duhnam ügynöke ugyan sokkal törékenyebb alkat, mint Jennifer Garner Jennifer Bristow ügynöke az Aliasból, nyitottabb is a misztikus és peremtudományos dolgok iránt, sőt még önmagát is beáldozza egy-egy kísérletbe, de olykor ugyanolyan keményen veti bele magát az akcióba.

A két okos férfi, apa és fia pedig roppant komikus tud lenni egymás mellett, ezáltal erősen oldják a világvége hangulatot. Erre szükség is van, mert a Fringe a XXI. század depressziós, paranoiás és sejtelmes életérzését nagyítja fel, és persze nem lenne J. J. Abrams-produkció, ha mindezt nem fokozná egy globális összeesküvés árnyképe, amit találóan Mintának hívnak.

Ehhez jön még az intimitást garantáló személyes kapcsolat: valakik a háttérben éppen Walter korábbi életveszélyes elméleteit és találmányait fejlesztik tovább, így kísérleteznek rajtunk, embereken. Sőt az egész emberiségen. De hogy a néző még ennél is bizonytalanabb helyzetbe kerüljön, fontos szerep jut egy multicégnek, a Massive Dynamicnek is, amelyet - nem véletlenül Walter egykori tudóstársa hozott lére. Egyszóval: rengeteg szál kibontására van lehetőség majd a részek során.

Mivel az epizódokban számos tudományos (a szkeptikusok szerint minden bizonnyal áltudományos) téma vetődik fel, a show élvezéséhez némi nyitottság szükségeltetik. Például el kell hinni, hogy lehet valakivel agyhullámokon keresztül kommunikálni, amihez be kell feküdni egy kád sós vízbe, azután be kell adni magunknak némi LSD-t, meg persze kell egy zseni, aki felügyeli a folyamatot.

De nem kell megijedni! Nincs szükség annyi "hitre", mint annak idején az X-aktákhoz, amitől sokan azért fordultak el, mert földönkívüliek mozgatták az eseményeket. A Fringe sokkal ijesztőbb: mi magunk, emberek jutottunk el a technikai fejlettségnek arra a szintjére, amit már nem biztos, hogy kontrollálni tudunk. Érdemes belegondolni.