A külföldi mozik magyar címei ritkán jók; a Sejtcserés támadásé például pont nem az. (Még akkor sem, ha egy csöppet a 2001-es Fejcserés támadásra hajaz.) Keveset mutat mindabból, ami a cukorba mártott, felszínesnek ható tartalom mögött van. Pedig ez most tényleg több egy szingli-sztoris vígjátéknál.
Hasonlóan az útkereső nőkkel megspékelt amerikai klasszikusokhoz, a Sejtcserés is egy unalmas fordulattal kezd: nem most láttuk ugyanezt Jennifer Lopez The back up plan-jében (Ilyen a formám)? Nő vagy, egyes egyedül. Kéne egy gyerek, ehhez meg mindjárt egy spermadonor is. Hát nem romantikus?
Persze az alkotók rögtön az elején elsütik a csöpögős "titokban születésem óta szerelmes vagyok beléd" fordulatot; innentől viszont nem hibáznak többet.
Nagyon rendhagyó módon mutatják meg, hogy az alkoholba fojtott bánat motivációja gyakran az a puszta tény, hogy együtt szeretnénk lenni valakivel. Valaki olyannal, aki másképp érez. Illetve mindenki mástól akar gyereket, csak tőlünk nem. Nehéz kérdés ez egy olyan helyzetben, amikor egy férfiból bukik ki a felismerés, hogy ő bizony az utóbbi csoportba tartozik.
A főcímet követő képsorok egy szokatlanul lepusztult Jennifer Anistont mutatnak, bár tény, hogy Kassie (Aniston) ekkor hét évvel fiatalabb, mint a mozi hátralévő részében. Még ebben az „időzónában” kapunk egy fogantatásos bulit is, ami már önmagában is elég bizarr,de az irigység és a kétségbeesés annál is bizarrabb helyzetet produkál. Olyat, amire csak évekkel később derül fény. Bár tény, hogy kilenc hónap is elég lenne rá. A sejtcserés támadást követően (és itt kár lenne ennél több konkrétumot elárulni) Kassie és Wally rájönnek, hogy évtizedes barátságukat nem érdemes kockára tenni, ezért a lány elköltözik New Yorkból, a srác pedig ott marad.
Az ezután következő vágóképek már többnyire egy kisgyerek tágra nyitott szemeire koncentrálnak:
Kassie élete úgy alakul, hogy kisfiával együtt ismét közel kerülnek Wallyhez – és nemcsak földrajzi értelemben. Sebastian ugyanis nem tudja elfogadni "donor apját", akihez édesanyját egyre szorosabb szálak fűzik, így egyre gyakrabban fut a papapótlékká avanzsált legjobb-barát Wallyhez, akivel szinte mindenben hasonlítanak. Nem meglepő, hogy Wally lesz az egyetlen felnőtt, akit a fiú megszeret.
Tetszeni fog a mozi, ha nem tudtad, hogy a cápáknak nincsenek csontjaik, vagy ha még sosem tűnt föl,hogy a képkeretek bolti csomagolása mindig rejt egy (gyakran a kukába száműzött) mintaportrét.
Én is a film közben jöttem rá, hogy ezt leginkább azok tudják értékelni, akiknek nincsenek családi fotóik, de - a lovestory sajátja, hogy - előbb-utóbb itt is lesz minden, ami egy afféle normális családhoz kell. Még akkor is, ha az egész döcögősen indul, ráadásul két apával. Alapszabály, hogy kettőjük közül csak az egyik az igazi. De melyik? Hát az, amelyik csetlik-botlik és viccesen öltözik, de büszke rád, ha megvered az osztálytársadat.
9/10 pont
