Richard (Kenneth Branagh) magánélete és önértékelése romokban, ráadásul kissé borult elméje a bíróságra vezeti, ahol százegynéhány óra társadalmi munkára ítélik. Elhagyja Londont, farmot bérel a környező hegyekben, és lepusztult Land Roverjével végigjárja a vidéket, hogy ledolgozza a rámért büntetést. Munkája közben ismerkedik meg Jane-nel, a 25 éves testileg és szellemileg fogyatékos lánnyal.
A film kettejük kapcsolatáról szól. Jane végnapjairól, vágyai beteljesüléséről, Richard életközeli válságának és globális paráinak oldásáról, valamint a köztük alakuló bizarr, romantikus barátságról.
Ők ketten először csak kényszerből találkoznak, majd egyre több időt töltenek együtt. Egy nap Jane azonban meglehetősen furcsa kéréssel áll elő - a férfi segítségét kéri szüzessége elvesztéséhez. Hiszen, ahogy ő látja, minden a szex körül forog a világban. Rádásul fiatalon, amikor még egészséges volt - és lett volna rá alkalma, de félt megtenni - kihagyta, amit azóta nem tud magának megbocsátani.
Richard és a londoni férfi prostituáltak nagy része azonban megijed a feladattól. A férfi még bankot is rabolna, csakhogy kifizessék a város egyetlen (és méregdrága) dzsigolóját, aki hajlandó elvállalni a feladatot. Jane szerint a tanulság: a szexuális önzetlenség férfiaknál nulla (míg a nők szerte a világban naponta gyakorolják.)
Érdemes megnézni a filmet, mert az Arizonai álmodozók-hoz hasonlóan itt is építenek roncsrepülőket, meg mert a női főszerepet alakító Helena Bonham Carter (aki a Frankenstein, A szoba kilátással vagy a Fight Club-ból lehet ismerős) most is szép és jól játszik, meg azért is mert sokat lehet rajta nevetni.
Túl komolyan venni persze sem szabad, pláne az utolsó mondatokat, miszerint ".. a szerelem és a barátság több mint a szexualitás" meg, hogy "... a legtöbb elérni, azt ami elérhető számunkra". Ezeket a rendező sem így értette, csak ezt - az amúgy nagyon kellemes és könnyen fogyasztható filmet - le kellett valahogy zárnia.
