Egy akcióműfajt teremtett, rekordösszegért adott el forgatókönyvet, a Vasember 3-mal pedig minden idők egyik legsikeresebb filmjét is magáénak tudhatja. De mi Shane Black titka?
Shane Black még zöldfülű írónak számított nulla moziba került filmmel, amikor csak azért kapta meg a Predator egyik mellékszerepét, hogy vicces egysorosokat írjon Schwarzenneggernek. Végül összesen egyetlen sort írt csak a filmbe. Végül moziba került a Halálos fegyver, amit ő írt, és ami miatt eleve bekerült a Predátorba, hatalmas siker lett, és olyan formulát teremtett, amit utána és azóta is rengetegen másoltak. Pedig egyszerű volt a képlet, fogott két, egymással nem túl jól kijövő nyomozót, akik szórakoztatóan szívták egymás vérét akciózás közben. Persze a film sikerének a titka az is volt, hogy a két főszereplő esendő volt és emberi, ami borzasztóan frissnek hatott akkoriban az egyszemélyes hadseregként funkcionáló hősök korában. Meg persze rohadt vicces dolgokat mondtak.
Később Az utolsó cserkésszel új szintre emelte a vagányságot. Az utánunk a tűzözönért pedig abban az időben rekordnak számító négy millió dollárt tett zsebre, forgatókönyvért stúdió addig még nem fizetett annyit. Azóta már bemutatkozott rendezőként is, első rendezésével, a Durr, durr és csókkal hozzásegítette az addigra leírt Robert Downey Jr.-t Vasember szerepéhez, ami újra sztárt csinált a színészből, aki végül nem volt hálátlan. A Vasember 3-at már Shane Black írta és rendezte. Kétségtelenül tehetséges fickó, de volt egy szokása, ami nagyos sokat segített neki, hogy valóságos rocksztár stáuszba kerülhessen Hollywoodban.
A stúdiórendszerben kevés forgatókönyv jut el a döntéshozókig, számtalan olvasó dolgozik a nagy stúdióknál, akiknek az a munkájuk, hogy végigfussanak a halmon, és kiválasszák belőle azt a párat, amiről aztán döntés születhet. Black pedig tudta, hogyha azt szeretné, hogy eljusson a döntéshozókhoz a könyve, először a fizetett forgatókönyvolvasókatt kell meggyőzni. Hát nekik írta filmjeit, poénokat elhelyezve bennük csak nekik, ezzel emlékezetessé téve, amit olvasnak. A Halálos fegyverben az egyik nagy akciójelenetet azzal a mondattal vezetett fel, hogy “Jobb, ha most belekapaszkodtok a popcornotokba, fiúk és lányok, mert ez nagyon csúnya lesz.”, az egyik puccos ház leírását pedig azzal a mondattal kezdte, hogy “Olyan típusú ház, amilyent majd én fogok venni, ha ez a film hatalmas siker lesz.”
Az utolsó cserkészben pedig egy szexjelenetet úgy írt meg, hogy azzal kezdte, nem fogja leírni, hogy mit is művel egymással a két karakter, majd felsorolta az okait. Az első, hogy nem szeretné, ha tudnák, mit tart ő izgatónak. A második, hogy a színészeknek, akiket leszerződtetnek, biztos lesz egy halom, nagyon atlétikus ötlete. A harmadik pedig, hogy az anyja is olvassa a forgatókönyveit. Majd slusszpoénként megjegyezte: “Azt hiszem őt elvesztettük a dzsakuzzis szopásos jelenetnél.” Egy másik jelenetnél pedig megkérdi az olvasót, hogy emlékszik-e még egy bizonyos jelenetre, majd pimaszul megjegyzi: “Naná, hogy emlékszel, egy jól fizetett olvasó vagy, vagy valami hasonló stúdióalkalmazott.”
Ezek mind olyan poénok, amik a nézőkig már nem jutnak el, viszont azok, akik tovább adják a könyvet a felettesüknek, nagyon jól szórakoznak. Szokatlan módszer, és bátorság kellett hozzá, hisz simán tűnhet szimpla beképzeltségnek a stílusa, de bevált. Elérte, hogy ezer közül is emlékezzenek az övére a stúdiónál dolgozó szakemberek, akiknek a kezükbe került.