Az útvesztő tökéletesen illeszkedik a mostani ifjúsági regényekből készült filmadaptációk sorába, ezért ne lepődjünk meg, ha a film közben felvetődik bennünk a kérdés: nem láttuk mi már ezt valahol? Akik olvasták a könyvet pedig majd azon ne lepődjenek meg, hogy mennyi mindent változtattak a papírverzióhoz képest.
De mi a bevált bestseller-recept, ha mi is Az éhezők viadala, A beavatott vagy Az útvesztő sikerére éhezünk? Először is minimum trilógiában kell gondolkodnunk, persze ha igazán lelkesek vagyunk, kövessük jelen tárgyalt alkotásunk íróját, James Dashnert, és ne féljünk a tetralógiától sem. Végy továbbá egy világégést, amiből az egyetlen kiutat az új generáció jelentheti, továbbá szükséges még valamilyen burok, amiben egyrészt kísérletezhetnek az ifjoncokkal, másrészt folyamatos megfigyelés alatt tarthatják őket. Befejezésként fűszerezd meg egy „kiválasztott” felbukkanásával és a fennálló rendszer elleni lázadással.
Egy csipet A legyek urával megbolondított Az útvesztő kezdetekor Thomas (Dylan O’Brien) egy lifttel érkezik a Tisztásra, nem emlékezve semmire, csupán a nevére. A Tisztáson csak fiatal fiúk élnek, egy egészen jól működő rendszerben: mindenkinek megvan a maga feladata, de a legfontosabb mégis a Futároké. A fiúk ugyanis egy hatalmas labirintus közepén helyezkednek el, a futárok pedig ennek a felderítésén munkálkodnak immár három éve (a könyvben csak kettő). A dolgukat nehezíti, hogy a falak minden este mozognak, továbbá ezen falak között gyilkos Siratók (skorpiószerű félig-gép, félig-élőlények) szedik áldozataikat. Ám Thomas érkezésével valami elkezd megváltozni, ráadásul egy lány, Teresa (Kaya Scodelario) is érkezik közéjük.
Mielőtt nekiállnánk trilógiánk írásának (gondoljunk csak bele, ha ráharap egy stúdió, akkor ez minimum három filmfeldolgozást is jelenthet!) lássuk, miért fogja Az útvesztő kiverni a biztosítékot az alapjául szolgált könyvet olvasók körében. Nyilvánvalóan azért, mert szemtelenül sok mindent megváltoztattak, ráadásul mintha a legtöbb változtatás csak azért került volna bele, hogy bosszantsák azokat, akik olvasták az eredeti művet. Egy példa: a könyvben direkt kiemelték, hogy itt sosem változik az időjárás, például még sohasem esett – ennek nyilván lehet jelentősége, én például arra következtettem, hogy akkor ez egy mesterséges helyszín. Erre a filmben, a különös időjárásról említést sem téve, egyszer csak elered az eső, ami se a történet folyamához, se az amúgy izgalmas látványhoz nem tesz hozzá semmit. A labirintus megfejtését és a kiút megtalálást is teljesen újraszabták, így az még a kisebbik gond, hogy a filmben alig lesz jelentősége annak, hogy a falak elmozdulnak, de a megoldáshoz vezető eszmefuttatás izgalmaitól is megfosztanak minket. A legvégén pedig nem sok választ kapunk a kérdéseinkre, kivéve persze azt, hogy igen, lesz második rész.
Persze annak, aki nem olvasta a könyvet és szereti ezt a műfajt, biztosan tud valami újat nyújtani Az útvesztő, hiszen a fiatal színészek ügyesek, a labirintus monumentális, a jelenetek pedig sem vérben, sem akcióban nem szűkölködnek. Ám ha valaki csak szereti nézni, ahogy egy labirintusban eltévednek (ahogy az egy útvesztőről szóló filmben el is várható), akkor ebben csalódni fog – szerencsére vár rá egy régi klasszikus: A labirintust, ha nem a bolyongásért, akkor a szűk nadrágos David Bowie bábmanókkal lejtett táncáért érdemes újra elővenni.
