A televízióban ismerkedünk meg Tímár Péter új filmjének hősnőjével. A Semmi passz című beszélgetőműsor vezetője különböző hírességeket faggat, akiknek a legkényesebb kérdésekre is választ kell adniuk. Ha meghátrálnak, azaz passzt mondanak, vége a műsornak. Gáll Alida az első meghívott, aki kitölti az adásidőt. Pedig az egykori szépségkirálynőt, majd topmodellt sem kíméli a riporter. Rákérdez válásra, abortuszra, pornózásra, a padláson erőszakoskodó nagybácsira, mindarra, ami a sztár életének sötét oldalához tartozik. A beszélgetés közben egy látszólag mellékes esemény is szóba kerül. Alida évekkel ezelőtt Las Vegasban betért egy sátánista boltocskába, ott aláírt egy üres lapot, majd a cserébe kapott számot megtette a kaszinóban a ruletten. Tízezer dollárt nyert. Ennek a kis színes történetnek a későbbiekben még fontos szerepe lesz, de ezt még nem tudja Alida. Másnap reggel, a nyugtalanul eltöltött éjszaka után hősnőnkre újabb megpróbáltatások várnak. Kocsijáért indul a szerelőhöz, amikor egy aluljáróban megtámadják. Dulakodás közben a rabló rálő Alidára, aki ismeretlen helyen tér magához. Két furcsa öregasszony meséli el neki, hogy a Várakozók Csarnokába került, Asztarot, a sötétség hercege birodalmába. Itt kell kivárnia a topmodellnek a végső ítéletet. De van ideje, hiszen a túlvilági hivatalnokok lassan és bürokratikusan dolgoznak, még csak az óbabiloni polgárok életének mérlegelésénél tartanak. Az eszmefuttatásnak a Herceg megjelenése vet véget. Kölcsönös vonzalom alakul ki Asztarot és Gáll Alida között, amit az jelez, hogy azonnal haláltáncra perdülnek. Az alvilági zsúfoltságra, illetve a személyes vonzalomra való tekintettel a Herceg felajánlja a hölgynek, hogy visszatérhet az életbe, ha talál valakit, aki átvállalja a halálát. Erre a cserére az illetőt egy perc alatt kell rábeszélnie.
A Herceg haladéka című film expozíciója azt jelzi, hogy Tímár Péter ki akar lépni a proli világ groteszk ábrázolójának - többnyire közönségsikert arató - skatulyájából, s érett fővel élet és halál metafizikai problémáit szeretné elemezni, szintén a nagyközönség számára. A szándék őszinteségében és tisztességében nem kételkedünk, mint ahogy az sincs ellenünkre, hogy némi bölcseleti töltetet kapjon a magyar mozi. Sajnos a néző a végeredményt látja, s legfeljebb azt rögzítheti az új magyar film bemutatója kapcsán, hogy eredeti és átvitt értelmében is igaz a mondás, mely szerint a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve...
Több mint tíz évig dédelgette a rendező A Herceg haladéka tervét. Ehhez képest nincs az a pontja a történetnek, amely ne kerülne ellentmondásba önmagával. Azt hamar megértjük, hogy a sztori hátterében - többek között - a Gilgames eposz munkál, bár amikor Carl Jung az archetípusról beszélt, nem biztos, hogy ilyen feldolgozásra gondolt. A Mátrixról mint intellektuális forrásról szívesen lemondtunk volna. A haladék is ősi epikai szervezőelv, s a nézőnek legfeljebb ennek időtartamával van problémája. Ha a film kilencven percig tart, miként kell érteni az egy percet? A túlvilág erői sincsenek ezzel tisztában, mert a legváratlanabb és motiválatlan szituációkban bukkannak fel és tűnnek el. Jeles színészek próbálnak asszisztálni az eljátszhatatlan szerepekhez. Egyedül Kulka János az, aki a szerető figurájában kivételes őszinteséggel jelzi, hogy semmi köze az egészhez.
A végiggondolatlan, egymást kioltó ötletekre épülő történetnél már csak a dialógusok jelentenek nagyobb megpróbáltatást. A kimódoltan emelkedett stílusú, de mégis groteszk párbeszédek kapcsán merül fel a nézőben a gondolat, hogy talán hatásosabb lenne a film, ha levennék a hangot. Akkor rácsodálkozhatnánk arra, hogy Csukás Sándor kamerája olyannak mutatja Budapest belvárosát, amilyennek hajdani építői álmodták: gyönyörűnek, világvárosinak.
