Az Elizabeth Gilbert azonos című, önéletrajzi ihletésű regényéből készült filmben Julia Roberts bújik az írónő bőrébe, aki a New York-Róma-India-Bali útvonalon keresi önmagát.
New York, New York
Liz (Julia Roberts) viszonylag frissen házasodott, sikeres írónő a Nagy Almában. Egy kevésbé szép napon elalvás közben ráébred, hogy nem boldog a férjével (Billy Crudup), akihez hosszabb kapcsolat után egy éve ment hozzá. Külön költözik, válni akar, majd viszonyt kezd egy nála jóval fiatalabb színésszel (James Franco). A kezdeti fellángolást azonban hamar nyögvenyelős időszak követi, Liz pedig úgy dönt, levegőváltozásra van szüksége.
Testi töltekezés és lélekemelés
Útra kel, hogy Rómában felfedezze az élet örömeit: a dallamos olasz nyelv, az ódon sikátorok, a finom ételek, a vidám társaság és az édes semmittevés szépségeit. Amikor megadta a testnek, ami a testnek jár, továbbáll, hogy Indiában a szellemre és a lélekre összpontosítson egy asramban imádkozva és meditálva. Végül pedig Balira érkezik, hogy egy korábban megismert idős bölcstől tanuljon és megtalálja a belső egyensúlyt. A kifürkészhetetlen sors jóvoltából azonban szó szerint keresztezi az útját Felipe, a bohém, de mélyérzésű brazil (Javier Bardem).
Egy amerikai nő Rómában
A film első része erősen emlékeztet a Napsütötte Toszkána című könyvre és filmre, melyben a szintén érett amerikai nő a házassága romjai elől Olaszhonba menekül, és ott újra virágba borul. Elizabeth Gilbert azonban nem elégedett meg ennyivel, és napjaink megnövekedett spirituális érdeklődését meglovagolva "három az egyben" művel jelentkezett. Nem tudom, jó-e a könyv, a film azonban biztosan hagy kívánnivalókat maga után.
Jó dolgában nem tudja
Először is nem indokolja hitelesen, hogy miért olyan szörnyű Lizünk házassága, mire fel ez a nagy kitörési vágy. Aztán az amúgy is túl hosszúra nyújtott játékidőbe begyömöszölnek még egy értelmetlen, elnagyoltan ábrázolt kapcsolatot a színésszel. Itt meg azt nem értjük, mi volt ebben olyan jó, mit szenvednek és sopánkodnak az érintettek, amikor véget ér a kapcsolat.
Utazási katalógus jómódúaknak
Az operatőr ügyes, a képek lenyűgözőek: festői városok, gyönyörű tájak, ruhák, ételek, virágok, színek. De az egész olyan, mintha egy gasztro-spirituális utazási iroda bemutatófilmje lenne. A kapcsolatok, a problémák, az érzelmek mind-mind felületesek, alig-alig érintik meg a nézőt. Julia Roberts igyekszik, és bár kissé megfakult, azért még így 43 évesen is kellemes jelenség. Billy Crudupnak a forgatókönyv nem ad tisztességes kibontakozási lehetőséget, James Franco pedig vagy idiótán vigyorog, vagy olyan világfájdalmas képet vág, hogy az ember legszívesebben a kezébe nyomná egy segélyvonal számát. Egyedül Javier Bardemben van élet és karizma, bár ő meg nagyjából saját maga karikatúráját alakítja, és különben is túl későn tűnik fel a színen.
Az érző szívű macsó mindent visz
Ami a film mondanivalóját illeti, akadnak jobb sorsra érdemes gondolatok, de az üzenetek annyira didaktikusak, hogy az ember hátán feláll a szőr. Kevesebb több lett volna, és ez egyaránt értendő a szájbarágós bölcseletekre, a filmidőre, és a helyszínekre. Akkor talán nagyobb hangsúly kerülhetett volna arra, ami igazán fontos: a főhős személyiségének és emberi kapcsolatainak ábrázolására. Gyenge és közepes jelenetek váltogatják egymást, a filmet egyedül az utolsó, Balin játszódó rész menti. Azt azért nem mondhatjuk, hogy minden jó, ha jó a vége, de azért így kellemesebb benyomásokkal távozunk a moziból.
Kinek ajánljuk?
- 35 év feletti elvált nőknek: értük is eljöhet még a magyar Bardem.
- Egy mozijegy áráért világot látni vágyóknak.
- Aki megelégszik némi sablonos életbölcselettel.
Kinek nem?
- Aki a sok hűhót semmiért csak Shakespeare-től viseli el.
- Aki Julia Roberts-et húsz évvel fiatalabb, aranyszívű prostiként szeretné megőrizni emlékezetében.
- Aki elítéli a gazdag amerikaiak dekadens életmódját.
5/10
