Plázacicák helyett trendi cserediákok, rögvaló helyett színes klipek. Faur Anna, Grunwalsky Ferenc tanítványa a taxisgyilkos lányok ürügyén egy színes világba álmodta át a nyomorfilmeket. Duplakritika.

Lányok, lányok, földi boszorkányok - 3/10
hh

Ha igazán annyira kemény lett volna a Lányok, mint ahogy Winkler Nóra a díszbemutatón a felkonfban előadta, akkor nem lábborotválással, hanem brazil waxszal kezdődött volna. Ne érje szó a ház elejét, az egyik főszereplő nő (csaj) fenekét a film öt százalékában pucéran láthatjuk, és a leszbikus diszkójelenet a Szóda alagsorában elég kemény, de azért érződött a nyugdíjas producer Sándor Pál jelenléte is.

A két főszereplő lánnyal nekem több bajom is volt. A szerepük nem tűnt szimpatikusnak, ami elég rossz egy filmnél, de a színészválasztással is gondom volt: első sorban, hogy inkább harmincasnak tűntek, mint tizenháromnak, hiába szép a fenekük. Aztán, hiába az alpári beszédstílus, és a bamba nézés, még így is túl jófejnek tűntek ahhoz, hogy idióta taxisgyilkosok legyenek. Öltözködésükben a patacipőt leszámítva inkább tűntek francia trendi punkoknak, mint magyar plázakurvának. A Ferenc téri játszótér környezethez is túl idegenek voltak, cserediáknak inkább elmentek volna. (A magyar lányok ugyanis még ma sem tudják úgy felvenni a trendi gatyákat, hogy jól álljon nekik, nemhogy 97-ben.) A B. Andreát játszó francia lány pedig magyar viszonylatban túl ázsiainak tűnt, és ha már kurva, a drágább kategóriába tartozna, ami által megint hiteltelen volt, hogy miért csinál ilyeneket. És hogy mért foglalkozom ennyit a külsőségekkel? Mert maga a film is ezt teszi. Kihagyja a megrázás-vonalat és sterilen, jó képekkel előadja a szokásos kihasználják a nőket a hapsik-témát.

Volt azért olyan, ami igazán tetszett a filmben: például a legtermészetesebben játszó szereplő, Péterfy Bori alakítása. Az ő feltűnései a Feri és az édes életet idézték meg nekem, és Fullajtár Andreával közös kozmetikajelenetük a film legjobb mozzanata volt. Mundruczó alakítása pedig döcögősen indult, de a végére jól belerázódott a suttyó megformálásába, és az ő szexjelenetében még volt is valami. Szexi.

Szóval a közhely itt is igaz, elsőfilmnek nem volt rossz a Lányok, de mint filmet, én nem tudtam élvezni. Nem izgultam, nem érdekelt, kivel mi lesz, a szexjelenetek is hidegen hagytak, és csak kétszer nevettem fel hangosan. Nem volt egyértelmű semmi, az sem, hogy miért járnak el leszopni egy pedofil taxist ezerért, ha egyszer nem tetszik nekik a dolog, illetve hogy végül miért is ölik meg. És azt sem tudtam meg, hogy 97-ben miért gyilkolták meg a taxist a XVII. kerületben a kólás palackkal. Egy szerencse, amiért nem jöttem ki a filmről, hogy végül is a rendezőnek sikerült a valódi magyar valóságból is megvillantani dolgokat, hiszen hiába emlékeztetett a francia Dugj meg! [3] című filmre, a dialógusok itteniek voltak (hülye faszszopó buzi, mondja például a kislány a gyerekszobában), és a Kölykök című filmből importált házibuli jelenetben is a békebeli parizer fogyott.

Amikor a taxis szop - 6/10
snora

Egy ezres még mcdonaldsos pontkártyával megfejelve is kevés egy szopásért, de mennyi elég? Ezzel a kérdéssel a legtöbb csaj szembesül valamilyen formában. Főleg abban az országban, aminek egyetlen széles nemzetközi rétegeket megszólító filmterméke a pornó. A Lányok alaphelyzetével ezért nincs is baj. A rendezőnőnek még azt is elhittem, hogy ez a Dia azt a fél másodperc gondolkodási időt is megspórolja magának, ami után már képtelenség igent mondani. Tetszik, hogy olyan menthetetlenül lecsúszott, Ne Fürgyé Le Gyuri-kaliberű alakokkal foglalkozik, akiken amúgy már évek óta röhögünk a Youtube-on. A Diát alakító francia színésznő (Fulvia Collongues) számomra a film egyik legnagyobb pozitívuma: az arca egy összetett képrejtvény, már azzal is leköt, ha nézhetem. A szinkron sem esett ki jobban a francia szereplők szájából, mint a magyarokéból a túlhajtott vagánykodás, meg mútkorozás.

Az alkotók különben igyekeztek lemosni magukról, hogy az ötleten kívül bármi köze lenne a filmnek a 97-es taxisgyilkossághoz. Pedig a sztorinak egyedül az ad értelmet, hogy megpróbálja megmutatni azt a mélységet, ahonnan már csak egy lépés volt műanyag palackkal, letolt gatyával szétrugdosni egy taxist. Ami meglepő, hogy a forgatókönyvet is jegyző Faur Anna verziójában az elkövetők az áldozatok. A bíróság ezt azért máshogy értékelte.

Mert a patacipős lányok is rosszak, de a férfiaknak egyenesen ördögi szarvakat rajzolt. Szegény taxis Ernő (Zsótér Sándor) járt a legrosszabbul. Nem elég, hogy kiskorút furulyáztat, még arra sincs egy csöpp esze, hogy a többiekhez hasonlóan biztosítási csalással egészítse ki a jövedelmét. Ráadásul esténként kéjesen tapizza a hatéves kislányát. A heteroszex sem lehetne sokkal kiábrándítóbb annál, ahogy Faur ábrázolja. A Lányok nekem egy férfiellenes kiáltvány, és biztos vagyok benne, hogy Dia barátnője leszbikus, mégha ezt egyikük sem veszi észre. Ez mindegy is, hiszen a gondolkozás nem kenyerük, még a gyilkosság után is csak az egyiküknek nyílik meg halványan a csipája. A film utolsó fordulatában sem az kerül helyre, miért jutott idáig a tinipáros, hanem a barátnő. Anita addig csak bólogató pincsikutyaként követi Diát, de a kritikus pillanatban kiderül: annyira erősen ragaszkodik, hogy az addig minden önállóságra képtelen lány vegül felveszi a nadrágot. És persze ettől jobb fej lesz, mint a Lányok férfiszereplői közül bárki.