Uwe Boll rendező személye finoman szólva megosztja a közvéleményt. Talán nem véletlenül: folyamatos mellényúlásaival állandóan borzolja az ízlést és a kedélyeket. Most is egy számítógépes játék első részét hivatott darabokra cincálni, a Bloodrayne pc-s programot adaptálta vászonra. Mérsékelt sikerrel.
A történet ott indul, hogy a fiatal dhampirt, Rayne-t egy cirkuszban mutatják látványosságként. Az már a legelején látszik, hogy emberfeletti képességekkel rendelkezik, mert bár megsérül a teste - és a cirkuszban szándékosan meg is sértik késsel és egyébbel -, ha egy kis vért iszik, csodával határos módon azonnal beforr a seb. Egy alkalommal sikerül megszöknie, ekkor indul küldetésére. Bosszút kell állnia anyja haláláért annak gyilkosán, aki nem mellesleg a saját apja. Pár dolgot kell csak ehhez összeszednie: három talizmánt, mellyel legyőzhetetlen lesz, s melyeket csak ő találhat meg. Ehhez pedig segítségére vannak a hangok, melyeket a fejében hall. De ennyi elég is a történetből. A film elkészültének kálváriája sokkal izgalmasabb.
Már a forgatás alatt rebesgették, a produkció nem áll sziklaszilárd alapokon, a tesztvetítéseken pedig szintén nem lelkesedett túlzottan a tömeg a filmért. A rendező hozzá nem értésről panaszkodott, míg a megbízó Lion's Gate stúdió úgy döntött, inkább eladja a film jogait másnak. A huzavona miatt a bemutató időpontja is csúszott, ám egy frissen alakult stúdió felkarolta a produkciót. Eleinte 2000 moziban akarták vetíteni az alkotást, később aztán a stúdió visszavonta a kópiák egy részét, és egyes moziláncok is visszaküldtek jó pár tekercset a gyártónak, így a tervezett helyett csak 985-ben mutatták be a film-remeket. Az már csak tetézte az ügyet, hogy a kritikák alaposan lehúzták Boll alkotását, valósággal földbe döngölték a művet.
Az, hogy zavaros a történet, kivédhető azzal, a film adaptáció, előzetes ismeretek nélkül a megértés nehezen megy. Az viszont már nehezen magyarázható meg, hogyan sikerült a színészeket leszerződtetni a produkcióhoz. Madsen-t a Kill Bill és a Sin City magasra emelte, Ben Kingsley Gandhi szerepéért '83-ban Oscar-díjat kapott, Michelle Rodriguez a Losttal sztár lett, míg velük egyetemben Chaplin lánya, Geraldine is csak statisztaszerepben asszisztál a filmhez. A főszereplő Kristanna Loken is szerepelt már emlékezetesebb produkcióban, elég csak a Terminátor 3.-ra gondolni. Vajon hogyan keveredtek bele mégis ebbe a nem igazán vállalható ügybe?
Persze mindez még megbocsátható lenne, mindannyian jobbnak gondolták, ők ki is hozták belőle a legtöbbet, amit csak lehetett. Ám a történetnek se eleje, se vége. Történelmi hűségre még csak véletlenül sem törekedtek, a Romániában játszódó történetben nincsenek román személynevek, vannak viszont helyette antik görög nevek dögivel. Vlad Dracul Ţepeş havasalföldi vajda - aki kegyetlenségei miatt később Drakulaként híresült el -, és a köré épült vámpírmítosz még csak említés szintjén sem szerepel a történetben. Rayne-t és ellenlábasát Katarin-t a hasukat nem takaró, feszülős dresszei miatt pedig a XVIII. századi Romániában bizonyosan máglyán égették volna el. Van viszont vér literszám, annyi erotika, amennyi elengedhetetlen és csodásan fényképezett várak és hegyek. A táj lenyűgöző, az operatőr pedig jó munkát végzett. Ahogy a sminkesek, díszletesek, jelmezesek és a színészek is. Csak a rendezői koncepció hiányzik. De az nagyon.
