8 rendhagyó sci-fi a ’90-es évekből, amit érdemes újranézni

Ezek a szokatlan filmek még most is, sokadszorra is ütnek.

Miután a ’70-es, ’80-as években olyan sci-fik növelték a műfaj presztízsét, mint a Star Wars, az Alien vagy a Terminator, a ’90-es évekre megnőtt az érdeklődés a zsáner iránt, és beköszöntött a tudományos-fantasztikum új aranykora: az olyan komolyabb filmek, mint az Armageddon vagy a Jurassic Park mellett megjelentek a sci-fi vígjátékok is, mint például a Támad a Mars! és a Drágám, a kölykök összementek! A legtöbb film a gonosz robotok és félresikerült kísérletek kliséit alkalmazta, és egy idő után telítetté vált a piac. Ez viszont utat nyitott azoknak a műveknek, amik a konvenciókon kívül gondolkodtak, és felrúgták vagy legalábbis valamilyen módon meghajlították a műfaji szabályokat. Következzen nyolc ilyen rendhagyó sci-fi a '90-es évekből, ami még a 2020-as években is nagyot üt, és bármikor szívesen újranézzük!

 

Egyenesen át (1990)

Aki látta valaha ezt a filmet, az egészen biztos, hogy emlékszik a nyitójelenetre: Kiefer Sutherland belemosolyog a Napba, és azt mondja:

„Jó nap ez a halálra.”

Joel Schumacher filmje egy csapat orvostanhallgatót követ, akik egymásra licitálnak, hogy ki mennyi ideig tud halott maradni. Mindeközben persze arra is kíváncsiak, hogy van-e valami a halál után, vagy a nagy büdös semmibe hullunk. Ám

nem számolnak azzal, hogy aki visszajön a túlvilágról, az magával hoz valamit: esetükben egy múltbeli, elrendezetlen vétket, ami kísérti.

Az Egyenesen át a sci-fi, a horror, a dráma és thriller egyedi keveréke, ami olyan időtlen kérdéseket vizsgál, mint a bűntudat, a halandóság, a megváltás és az istenkomplexus. Ehhez ráadásul olyan színészek asszisztálnak, mint Julia Roberts, Keifer Sutherland, Oliver Platt és Kevin Bacon.

 

Delicatessen (1991)

Újra divat a posztapokaliptikus sci-fi: nemrég mutatták be az új A majmok bolygóját és az új Mad Maxet, amiben már nem is Max, hanem Furiosa a főszereplő. Jean-Pierre Jeunet első nagyjátékfilmje egy

meglehetősen szokatlan és nyugtalanító, mégis szórakoztató posztapokaliptikus szerelmi történet.

A cselekmény nagy része egy lepusztult lakótömbben játszódik, ahol a tulaj egy félhomályos, kétes hírű hentesüzletet üzemeltet, ahol mindig van hús, de vajon honnan? Itt szövődik szerelem a frissen kinevezett gondnok és a hentes módos lánya közt, ebben a lakóközösségben, amit a legfurcsább figurák népesítenek be. A Delicatessen a tobzódó fantázia groteszk himnusza.

 

Meztelen ebéd (1991)

David Cronenberg sosem arról volt híres, hogy bármilyen konvenciót követne, és szerepelhetne a listán A légy című filmje is, de egy sokkal merészebb alkotást választottunk, a beatnemzedék meghatározó alakjának, William S. Burroughs-nak a regényéből készült Meztelen ebédet. A laza, látomásszerű jelentekből összeálló sztori egy baljós, disztópikus világba viszi a nézőt, ahol a bogárirtóként dolgozó William Lee (Peter Weller) az irtószer rabjává válik, és teljesen összemosódik számára a képzelet és a valóság.

Vele együtt éljük át a szürreális élményt, melyben hatalmas bogarakból írógép lesz és egy féregszerű emlős ad parancsot kémkedésre.

A Meztelen ebéd a film noir, a sci-fi, a szürrealista mozgókép és a függőségről szóló memoár egyedi elegye, melyet mindmáig jelentős kultusz övez.

 

12 majom (1995)

A Monty Python-tagból teljes értékű rendezővé előlépő Terry Gilliam is egy posztapokaliptikus filmmel került fel a listára. A 12 majomnak már a szereposztására felkapjuk a fejünket: Bruce Willis, Brad Pitt és Madeleine Stowe mellett többek közt Christopher Plummer is tiszteltét teszi ebben az időutazós, szürreális sci-fi thrillerben. A disztópikus, betegségektől sújtott jövőben az emberiség nem merészkedhet a felszínre, mivel ott toxikus a levegő.

Willis alakítja a búskomor fegyencet, akit visszaküldenek a múltba, hogy információkat gyűjtsön a vírusról, amit maga az ember alkotott meg, és ami végül az emberiség vesztét okozta.

James Cole azonban olyan dolgokkal szembesül a múltban, amik teljesen átértelmezik a jövőről alkotott képét. A csavaros történet mellé Gilliamhez méltó látványvilág dukál: a kettő pedig úgy erősíti egymást, hogy a végeredmény egy bármikor újranézhető és sosem öregedő film lesz. Amit akkor is érdemes elővenni, ha már ismerjük a sztori fordulatait.

 

Kocka (1997)

Ez is egy olyan film, aminek brutálisan nagy csavar vár a végén, de ha már ismered, akkor is érdemes újranézni, mivel minden pillanata telis-tele van ötlettel. Vincenzo Natali első nagyjátékfilmje egy klausztrofób sci-fi, amiben

egy csapat idegent zártak össze egy hatalmas Rubik-kockában, amit belülről kell kirakni.

Az alig 300 ezer dollárból fogatott film 9 millió dollárt hozott, és a kritikusok kiemelték a feszült légkört és az ötletes forgatókönyvet. Az egymástól merőben eltérő karaktereknek együtt kell működniük, hogy fejtörőket és morális dilemmákat oldjanak meg, így jutva teremről teremre, ami igazából minden esetben egy más-más színű szabályos és steril kocka. A rossz megoldások nemcsak továbbjutást, de az életben maradást is veszélyeztetik. A Kocka nagy hatással volt a későbbi filmekre: többek közt ez inspirálta a Fűrész-franchise-t is – igaz, az jóval sötétebb és véresebb, valamint ott nem a logika mozgatja a rejtvényeket, hanem a fájdalom.

 

Nyisd ki a szemed (1997)

A spanyol sci-fi thriller egy gazdag férfit követ, aki körül teljesen szétcsúszik a valóság.

A rejtélyközpontú, fordulatokkal teli film folyton szembemegy a nézői elvárásokkal.

A Nyisd ki a szemed a kritikusok körében is hatalmas siker volt: dicsérték a szokottól eltérő történetmesélést, a színészi játékot és az elgondolkodtató témafelvetést. Ennek alapján készült a 2001-es hollywoodi remake, a Vanília égbolt, ami kevésbé sikerült jól, egyetlen érdeme, hogy mindkettőben játszik Penélope Cruz.

 

Existenz - Az élet játék (1999)

Cronenberg duplázik a listánkon, és nem, még mindig nem A légy van terítéken. Az Existenz tulajdonképpen olyan,

mintha a Mátrixot nyakon öntetnénk egy jó adag testhorrorral és merész fantáziával.

A sztori egy játékkészítőről szól, aki egy olyan gépet fejleszt, ami már-már külön élőlény, és az emberre csatlakozva rántja be a virtuális térbe. Ebben a sci-fiben nem is a képzelet és a valóság, hanem a játék és valóság mosódik össze, és ahogy szereplők, úgy mi, nézők se tudjuk egy idő után, hogy vajon Ted Pikult (Jude Law) tényleg üldözik, vagy ez már játék. Olyan apró részletek bontakoznak ki ebben a gyakran groteszk világban, amik csak sokadik megnézésre fedik fel magukat teljesen .

 

A John Malkovich menet (1999)

Talán ez a legőrültebb ötlet a listánkon: tegyük fel, hogy az új munkahelyeden egy rejtett ajtót találsz, ami valójában egy portál, ami John Malkovich tudatába vezet. Charlie Kaufman forgatókönyvéből Spike Jonze rendezett egy olyan sci-fi komédiát, ami minden konvenciót kihajít az ablakon. Malkovich elméje először vásári mutatvány lesz, ahová a John Cusack által alakított Craig Schwartz belépti díjat szed, majd rájön, hogy igazából manipulálhatja is a színészt.

A groteszk gondolat egyben ijesztő is, hiszen mi van, ha mindnyájunk elméjébe van valahol egy rejtett ajtó, ami csak arra vár, hogy valaki felfedezze.

A John Malkovich menet mesterien ötvözi a sci-fit, a fantasyt, a humorral, az érzelmekkel és a filozófiai mondanivalóval.

 

(via Movieweb)