Még a legrosszabb filmekben is van valami jó – például az eleje.
Vannak a világ legrosszabb filmjei és a világ legjobb filmes nyitójelenetei – öt olyan filmet szedtünk össze, amire mindkét állítás igaz.
Polipka (1983)
Egy olyan franchise esetében, ami már negyedszáz filmet tartalmaz, természetes, hogy változó a színvonal. A Polipka minden idők egyik legrosszabb James Bond-filmje, ami olyan klasszikusok után készült, mint az Élni és halni hagyni (1973) és A kém, aki szeretett engem (1977) – mindegyikben Roger Moore alakítja a 007-este, de a nyolcvanas évekre már kissé megkopott a karizmája, ráadásul a film sztorija is eléggé bugyuta (tudjátok, ebben van, hogy Bond bohócnak öltözik). A nyitójelenet viszont olyan, mintha nem is ehhez a filmhez tartozna: egy feszült repülőgépes akciót láthatunk – ebben még megvan az igazi Bond-hangulat, ellentétben a film további részével.
A csodálatos Pókember 2. (2014)
Érdekes belegondolni, hogy még csak tíz éve volt, hogy Andrew Garfield másodjára felöltötte a Pókember-ruhát – és ezzel vége is lett az ő hálóhintájának (kivéve persze a multiverzumban). A csodálatos Pókember második része többek közt a túlbonyolított történetbe bukott bele, aminek egyértelműen az volt a célja, hogy minél több folytatásnak és spin offnak megágyazzon, de ezért kár volt. Ráadásul az egész túl sötét és komor lett egy Pókember-filmhez képest, viszont a nyitójelenet – na, az még a helyén van: Peter Parker New York utcáin hálóhintázik, és megakadályoz egy bűncselekményt. Semmi extra, de tökéletesen hozza azt, amiért bírjuk Pókit.
Jack Reacher: Nincs visszaút (2016)
Tom Cruise-nak sem sikerülhet minden: a második Jack Reacher-film rögtön el is kaszálta a franchise-t, mivel az első rész intelligens neo-noir stílusát egy szimpla akciófilmre cserélte. Ám a nyitójelenet, mikor úgy látjuk először a címszereplőt, hogy épp lerendezett egy csapat rosszfiút az étkezde parkolójában, és ráhívták a rendőrséget,
megmutatta, milyen is lehetett volna ez a film, ha kicsit igényesebbre hangszerelik.
Ez is érdekelhet
A David Lynch-féle Dűne, A végső megoldás: Halál és a Terminátor: Sötét végzet is harmatgyenge intróval haragította magára a nézőket.
Lássuk!
Páncélba zárt szellem (2017)
Azért valljuk be, az animációs filmek élő szereplős adaptációi ritkán sülnek el jól: így járt a remek Ghost in the Shell című anime alapján készült film is. Nem csak az vele a baj, hogy a CGI a nyomába sem érhet az animációs vizualitásnak, de az eredeti mű minden filozófiai mélységét kiherélték, így kiábrándító, sablonos remake-et kaptunk. Viszont – hiszen ez a cikk a „de”-kről szól – a nyitójelenet, melynek során akció közben láthatjuk a Scarlett Johansson által alakított Majort, szinte átlépi a filmes vizualitás határait, és jóval komorabb, erőszakosabb, mint a film többi része, ezzel egy picit megpendítve az eredeti anime hangulatát – aztán sajnos mindez hamar elillan.
Indiana Jones és a sors tárcsája (2023)
Az ötödik Indy-film sajnos azt bizonyította, hogy kedvenc régészprofesszorunk felett már eljárt az idő, és nem túl hiteles, hogy 80 évesen is csattogtatja az ostort. Érdekes módon a legtöbben a Sors tárcsájának nyitányától tartottak, amiben digitálisan megfiatalították Harrison Fordot, ám ez a szekvencia az egyetlen, igazán élvezhető rész a filmben. A klasszikus Spielberg-filmeket idézi, ám amint az idősebb, kiábrándult és mogorva Indyvel találkozunk, az egész elveszíti a lendületét.
(via Collider)