Rejtett kincsek a közelmúltból.
Bármilyen furcsa, lassan a 21. század negyedénél járunk, ami azt jelenti, hogy ebből az évezredből már több mint húszévnyi filmet kell számba venni. A 2000-es évek elején megjelent filmekre ráadásul egyfajta nosztalgiával tekintünk vissza, és mint minden korszakban, ekkor is voltak olyanok, amik eltűntek a nagy zajban, és talán te sem hallottál róluk – következzen öt olyan film a kétezres évek elejéről, amire szinte már senki sem emlékszik, pedig érdemes látni őket.
Kikötői hírek (2001)
Az E. Annie Prouix regényéből készült drámában a kor legjobb színészeit láthatjuk, amint életük egyik legjobb alakítását hozzák. A főszerepben az azóta kegyvesztett Kevin Spacey, aki Quoyle-t alakítja, egy New York-i férfit, akinek a boldogtalan gyerekkora után még boldogtalanabb felnőttkor jutott, és elhidegült felesége halálát követően teljesen mélypontra jut. Úgy dönt, kislányával elköltözik a városból Új-Fundlandra, egy kis halászfaluba, ahol találkozik egy özveggyel (Julianne Moore) – és ez a találkozás talán egy szebb jövő kezdete. A Kikötői hírek alapvetően egy komor mű, ám nincs híján a reménynek sem. Lasse Hallström könnyed kézzel rendezte meg ezt az alapvetően könyvhű adaptációt, és bár minden színész brillírozik benne, a Quoyle nagynénjét alakító Judi Dench – jó szokásához híven – ellopja a show-t.
Balett-társulat (2003)
A Sikoly-filmek sztárja, Neve Campbell nemcsak az egyik legismertebb „sikolykirálynő”, de a balettért is odavan. Társforgatókönyvíróként jegyzi ezt a filmet, ami egy balett-társulat kemény munkáját követi nyomon, és olyan mélyen bevezet a balett világába, hogy az ember néha megfeledkezik róla, hogy nem egy dokumentumfilmet, hanem egy játékfilmet néz. Campbell, aki annak idején maga is táncos volt, tudta, hogy Robert Altman kiváló választás a rendezésre, hiszen csodálatosan bánik a színészekkel és a táncosokkal is, és egy lépést hátra lépve hagyja, hogy a dolgok maguktól működjenek.
Altman egyszer azt mondta, hogy a legkevésbé népszerű filmjeit szereti a legjobban, azokat, amiket nem értékeltek igazán – többek közt a Balett-társulatot is ezek közé sorolta.
Pénz beszél (2005)
A korszak két legikonikusabb sztárja szerepel ebben a filmben, ami a sportfogadások világába enged betekintést. Matthew McConaughey alakítja Brandont, az egykori futballsztárt, akit egy sérülés miatt korán visszavonult, és most abból él, hogy elég jó százalékban meg tudja tippelni a meccsek eredményét. A tehetségét felfedezve Walter Abrams (Al Pacino), a sporttanácsadók karizmatikus főnöke maga mellé veszi afféle tanoncnak. A duó nagy pénzeket kaszál, ám Brandon elkezd a megérzéseivel ellentétesen fogadni, és egyre több kockázatot vállal. A korabeli kritikák eléggé fújtak erre a filmre, pedig kifejezetten élvezetes, és egy olyan témát dogoz fel, amivel kevés film foglalkozik ilyen részletesen.
Gyávák és hősök (2007)
Robert Redford rendezése azt a szomorú igazságot járja körbe, hogy
a bátor és becsületes katonákat mindig a gyáva és gyengébb emberek vezetik a háborúban, olyanok, akiknek nincs harctéri tapasztalatuk, és nem értik a háború lényegét.
Bár a film az afganisztáni háborúra összpontosít, de általános igazságokat fogalmaz meg. A film jól teljesített a pénztáraknál, a költségvetés dupláját hozta vissza, és a kritika is elsősorban dicsérte, mégis azon kevés Tom Cruise-film közé tartozik, ami valószínűleg senkinek sem jut eszébe, ha a színész filmográfiáját sorolja.
Minden azzal kezdődött (2008)
Az Art Linson regényéből készült film a producer hollywoodi tapasztalatit dolgozza fel. Robert De Niro egy idősödő producert alakít Ben személyében, akinek gondjai vannak a legújabb produkciójával, egy nagyszabású thrillerrel, amiben Sean Penn játszik – aki önmagát alakítja. Mindeközben Ben magánélete is elég viharos.
A Minden azzal kezdődött betekintést enged a hollywoodi filmgyártás nehézségeibe, és senkit sem kímél, legyen szó az elővetítések közönségéről, a stúdióvezetőkről vagy a szeszélyes sztárokról.
De Niro pedig az évtized egyik legjobb alakítását nyújtja lecsúszott producerként. Sajnos azonban mind a kritikusok előtt, mind a pénztáraknál elhasalt a film.
(via TasteofCinema)
