Bodor Ádám: Sehol

Bodor Ádám talán nem is regényeket és novellákat ír, hanem történeteket, amelyek időnként, mint a sebes patakok, széles medrű folyóvá állnak össze, máskor pedig a deltatorkolathoz hasonlóan apróbb szigetek, mederrészek, rejtélyes alakzatok alakulnak ki a folyam körül. A Sehol hét elbeszélése, abszurd balladája ilyen delta-történetek füzére. Újabb variációk végnapokra.

Hol van ez a Sehol? Valahol a közvetett közelünkben, a vaktérképek szélén, kollektív tudattalanunk mélyén. A Dvug folyó mocsaras partján, a pitvarszki réten, a Hlinka-tetőn, a maglaviti fegyházban vagy éppen a földrajzi valóságban is létező máramarosi Leordinán. Merthogy a többi hely is létezik: megismerjük természeti sajátosságaikat, legerősebb törvényeiket. Temetések és találkozások, árulások és menekülések, háromszögek és mindenféle bonyodalmak. Atombomba az éjszakában. Bodor Ádámnak a kései Beckettet idéző elbeszélései csavarokban és fordulatokban gazdag történetek, elképesztő nyitásokkal és a legváratlanabb végjátékokkal a véletlenek erejéről.

Hazai Attila: Budapesti skizo

Hazai Attila kultikus regénye 1997-ben jelent meg először. A regény főszereplője, az Amerikából hazatelepült Feri, aki drogokkal próbálja egyhangú hétköznapjait színesíteni, beleszeret Krisztinába. 

Ő pedig segíteni szeretne a fiúnak. Feri a speed hatása alatt fejből mondja el készülő regényének történetét, érzékeltetve nem csupán neki, hanem nekünk, olvasóknak is, hogy milyen az igazi alak- és elbeszélésteremtő írói nyelv. A cím és a könyv vállalása egyaránt Bret Easton Ellis hírhedt regényét (Amerikai psycho) idézi meg. A Budapesti skizo ironikus tükörjáték a korabeli underground Budapestjének valóságával és a valóság ábrázolhatóságával; emellett olvasható a szerző rejtőzködő-vallomásos ars poeticájaként is. Akkor a könyv radikális újszerűségével, zavarbaejtő gesztusaival, játékos és komoly kísérletezésével hívta fel magára a figyelmet. Több mint húsz évvel később is elevenen lüktet a regény; él a nyelve, és élnek a figurák. Mintha az éjszakák sohase érnének véget.

A Magvető Kiadó 2015-ben kezdte kiadni a tragikusan fiatalon elhunyt Hazai Attila életművét. A posztumusz novelláskötet, A maximalista és az emblematikus Feri: Cukor Kékség című regény után a Budapesti skizo az életműkiadás harmadik darabja.

Részlet a könyvből
Feri felindultságtól remegő kezével benyúlt bőrkabátjának oldalsó zsebébe és kihalászta világoskék öngyújtóját. A cigarettagyújtás aktusával egy időben kizökkent a világ menetéből. Kényelmesen hátradőlt a székben, és átszellemült, leplezetlen élvezettel szívta magába az első slukkot a hasissal kevert Pall Mallből Ha nem érzi ezt a saját bőrén, akkor nem gondolta volna, hogy ennyire boldog is lehet az ember. Azt pedig sose hitte volna, hogy ő személy szerint lehet valaha ily rendkívül boldog. Egyszerűen csak üldögélt, ültében támadta le az érzés. Mélyen, koncentráltan. Tulajdonképpen mitől érzi, érezheti ezt? Feri maga elé meredt, szájával csücsöríteni kezdett, és ott helyben megpróbálta megtalálni a választ.

Katona József: Bánk bán – eredeti szöveg Nádasdy Ádám prózai fordításával

Katona József Bánk bánjának szövege már eredetileg is nehéz volt, mert Katona sűrű verssorokat írt, nyelve tömör, fordulatai sokszor meglepőek. De vajon annak is szánta őket? Az idő múlásával a szöveg számos helye homályossá vagy – ami veszélyesebb – félreérthetővé vált. Ezért teszek az eredeti mellé egy mai nyelvű prózai fordítást, hogy a mai olvasó is jól értse, mit mond ez az izgalmas szöveg. Mi az pontosan, hogy »a becsületem«? Van-e értelme egy középkori történetben annak, hogy »magyar szabadság«? Hogy értsük azt, hogy »házas vagyok, de nincs feleségem«? Bánk, a gyilkos, végül felmentést kap vagy kegyelmet? (Nádasdy Ádám)

Spiró György: Egyéni javaslat

„Nemrég egy alföldi kisvárosba hívtak író-olvasó találkozóra. Összejöttek vagy negyvenen, felolvastam néhány rövid írást, és beszélgettünk jó két órát. Két idős hölgy ült épp velem szemben, mind a ketten szigorúan néztek. Egyikük azt mondta:
– Humorosat írjon! Azt szeretjük, a humorosat! Maga tud humorosat írni, azt írjon nekünk! Kérésüket komolyan vettem.” (Spiró György)

Vida Gábor: Ahol az ő lelke

Werner Sándor egykori honvédtiszt meggazdagodni indul az Újvilágba az első világháború kitörése előtt. Fiát is magával vinné, de a kivándorlóhajóra végül csak az apa száll fel. Lukácsot a sors meg a kalandvágy Afrikába sodorja. 1919-ben találkoznak újra, kifosztva, csalódottan, bujkálva a román hadsereg által megszállt Kolozsváron. Az apa: mert katona volt, a legendás Székely Hadosztály tisztje, és titkos küldetése van. A fiú: mert ellógta a háborút, és még mindig nem tudja, mihez kezdjen magával.

Milyen volt az a világ, ahonnan elindultak, és milyen az, ahova megérkeznek? Mi történt a nőkkel, amíg a férfiak hadakoztak vagy bolyongtak éppen? És miért nem száll le talapzatáról a legnagyobb magyar király ércszobra, hogy beleszóljon a történelem menetébe, ha már az emberek tehetetlenek, vagy csak elrontani tudnak mindent?

Vida Gábor fordulatokban gazdag regénye nagy sikerű önéletrajzi könyvéhez (Egy dadogás története) hasonlóan Erdély elhallgatott-elfelejtett történelmét térképezi fel a Trianont megelőző és követő években.

G. István László: Földabrosz

G. István László a középnemzedék egyik legjelentősebb költője. Földabrosz című verseskötete egyszerre gondolati és érzéki líra: az érett férfikor állapotáról tudósít, amikor a döntéseknek súlya, a visszaemlékezéseknek távlata lesz. Mégsem szubjektív ez a költészet: a versek álomszerű látomásai a közös tudattalan partjainak határát, az álmok tapasztalatának határtalanságát keresik. Egy igazi életigenlő kötet arról, hogy a szó segítségével hogyan emelkedhetünk felül a nehéz helyzeteken.

Várady Szabolcs: De mennyire

Várady Szabolcs a legjelentősebb mai magyar költők egyike, régóta várt új kötetének megjelenése a kortárs hazai líra nagy eseménye.
A De mennyire végig nagyon személyes könyv. Gyerekkori emlékekről, baráti kapcsolatokról és ezek kényszerű elmúlásáról szól elsősorban. Négy ciklusra tagolódik. Az első (Vagy megvolt valóban) az emlékek felidézésén keresztül azok bizonyosságát vagy bizonytalanságát érzékelteti. A ciklusban helyet kapnak a dolgok romlását, a halál közeledését, az elhunyt barátok gyászolását megörökítő versek is. Ennek szerves folytatása a második egység (Ha ott is: itt), amely a címben említett ott-itt tengelyén pályatársakra emlékezik és ünnepel.

A kötet harmadik szakasza a modernség tradicionalista Várady lírájában kísérleti szövegnek is tekinthető. Az Egy év cserepei egyetlen hosszú vers, amelynek minden strófáját mások írták: egy év beérkező e-mailjeiből van összemontírozva csekély igazításokkal és a szerkesztéssel saját versszöveggé. A negyedik, záró ciklusban (Ameddig, addig) az álom is kiemelt szerepet kap. A szövegek formálásában helyenként megnő a ritmikai elemek szerepe és bizonyosfajta zenei szerkezetre való törekvés – a Ritmuspróbák és a Dob című versekben például. A kötet első verse egy kérdéssel zárul („Hová tegyem, ha majd eszembe jut?”), amire az utolsó hosszú vers végén megérkezik a válasz, egyúttal egy régebbi, Horác című vershez is kapcsolódva.

Ferencz Győző a készülő kötetet olvasva ezt írta Várady Szabolcsnak: „Van valami a versekben, amit (persze nem klasszika-filológusként) horatiusi vonásnak érzek. Ezt egyszer jobban ki kellene fejtenem. Imre Flórát és Kőrizs Imrét mindenesetre folyton azzal gyötröm, árulják már el, jól gondolom-e, hogy az antik költők másféle poétika szerint írtak verset, mint a későbbiek. Nálad is ott van ez, ami Horatiusban annyira izgat: a hang és a téma közvetlenségének távolságot ad a tökéletes formai kidolgozottság, sajátos feszültség alakul ki ettől. Persze ez csak egy kis része a versek bonyolult rétegezettségének.”
A De mennyire összegzéskötet, benne megcsillannak a Várady-líra jellegzetes erényei: irónia, intellektualitás, intonálás, és kiegészül egyfajta hűvös szenvedélyességgel, elegáns és intenzív életfilozófiával.