A lírai karakterű történetfüzér mintha Lázár Ervin varázslatos világát idézné: mesék és parabolák gyerekeknek és olyan felnőtteknek, akik nem felejtették el teljesen, hogy ők is voltak, ők is lehettek gyerekek. A könyvet a szerző rajzai teszik teljessé.
„Van az Öreghegyen jó pár különleges hely. Biztos lehetsz, hogy épp rátaláltál egyre, mert furcsa érzésed támad. Mintha egy rejtély nyomára bukkantál volna. Vagy megszentelt földre léptél volna. Misztikus helyek, melyeket köd nélkül is homály fed. Egynek még ezek közül is különös varázsereje volt. Megtalálni ugyan nem volt nehéz, de a titkát csak sokára fedte fel nekem.”
Esterházy Miklós történetei révén bárki eljuthat az Öreghegyre, megismerheti az itt élőket mind a négy évszakban. Az Öreghegy pedig, ahogy Esterházy Miklós is írja A nagy diófa című mesében, varázslatos hely. Itt egészen természetes, hogy a teknősbéka a tóban dinoszaurusz lesz, a csiga a talpfára érve mozdonyként zakatol, egy fiatal és vézna olívafa, nyakán az A. C. Milan csapatának sáljával, becsönget a kertkapun, a szú pedig átrágta már magát a portugál grammatikán.
„Régóta tudom, hogy egy mesemondónak hatalmában áll megváltoztatni a világot. És amióta elolvastam ezt a könyvet, azt is tudom, hogy a világ megint jobb lett egy kicsit, mert Esterházy Miklós személyében új mesemondó született. Ráérős, szemlélődő, öreghegyi titkokat fürkésző meséi létezésünk mélységeihez visznek közelebb, hogy mi magunk is igazabb emberekké válhassunk” – írta Boldizsár Ildikó Az Öreghegy meséiről és szerzőjéről.
