Mondjuk az, aki már látta a képeit a Katona József Színház programfüzetében vagy máshol, de a lényeg az, hogy a színésznő fotóalbumot adott ki és kiállítása nyílt!
Trokán Nóra ma az egyik legkeresettebb magyar színésznő, aki nem mellesleg remek fotós is, ami nem meglepetés azoknak, akik közelről követték a munkásságát. Ma már nem privilégium jó géppel fotózni, hiszen minden telefonba (majdnem) profi kamera van beépítve, ettől persze még nem senki sem lesz profi fotó, ahhoz több kell, mint egy jó kép. És ez a több meg van Trokán Nórában, ahogy az most megjelent, Mielőtt című fotóalbuma is bizonyítja, amelynek anyagából a Godot Kortárs Művészeti Intézetben nyílt kiállítás.
Mire utal a Mielőtt cím?
Arra a rövid,
egyszerre intim és intenzív időre, mielőtt a színész kilép a színpadra,
amikor még civil, de már benne van a szerepben. És Trokán Nóra itt nyilván hatalmas előnyben volt bárki mással szemben, hiszen színésznőként és a legtöbb fotóalany személyes ismerőseként vagy akár barátjaként – pláne családtagjaként – képes volt egyszerre közel kerülni azokhoz, akiket fotózott és eltűnni a háttérben. Az utóbbi módszerét hívja „sumák kukucskálásnak”, de nagyjából mindegy is, hogy az illető tudta-e, hogy éppen fotózzák vagy sem, ezek meglepően jó képek. Azért is jók, mert tökéletesen adják vissza a koncentrációt, az átszellemültséget vagy éppen a feszültséget, ami függöny felvonása előtt van, de másért is.
Trokán ösztönösen érzi, hogyan használja ki az öltözők és folyosók szűk és sötét tereit fekete-fehér képein, ahogy ahhoz is nagyszerű érzéke van, hogyan használja ezek természetes kellékeit, a lámpákat, asztalokat, székeket, ajtókat és főleg a tükröket. A tükrökkel trükkös bánni, sok hibalehetőséget rejtenek, ugyanakkor rengeteg játéklehetőségeket kínálnak, és Trokán Nóra bőven kihasználja ezeket. Ahogy attól sem fél, hogy szokatlan beállításokkal dolgozzon, vagy éppen kitakarjon egy arcot, netán levágjon egy fejet - néha pont ettől lesz igazán izgalmas a kép -, mert nem elsősorban a portré érdekli, hanem az, ahogy az adott színész vagy színésznő ebben a közegben létezik. És egyben dokumentál is, ami fontos. Minden képen ott szerepel a művész neve mellett az évszám, az előadás címe és persze a színház is neve is.
Az album – és a kiállítás is – persze egyfajta ki-kicsoda is a mai színpadi világból, ahol egymás mellett szerepelnek a tehetséges fiatalok – a borítón például ifj. Vidnyánszky Attila szerepel – és a szakma nagy nagyjai, olyanok, mint Gálffi László, Básti Juli, Stohl András, Szacsvay László, Csuja Imre, és természetesen Nóra szülei, Papadimitriu Athina és Trokán Péter is. Kövezzenek meg, de nekem jobban tetszenek a kortársakról, Dér Zsoltról, Pető Katáról, Borbély Alexandráról vagy Kókai Tündéről és másokról készült képek, de mindenki válogasson magának.
A Mielőtt közel 200, válogatott fekete-fehér képet tartalmaz mások mellett a Budapesti Operettszínház, a fővárosi Katona József Színház, Nemzeti Színház, Örkény Színház, Pintér Béla Társulat, Vígszínház, valamint a kecskeméti Katona József Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház művészeiről. Ezek közül 40 fotóból nyílt kiállítás a Godot Kortárs Művészeti Intézetben (1037 Budapest, Fényes Adolf u. 21.). Minden képből egyetlen nyomat készül, amelyeket a kiállítás kéthetes időtartama alatt, december 5-ig meg is lehet vásárolni. A Mielőtt november végétől kapható a kiállítás helyszínén, színházakban és a kijelölt könyvesboltokban, online pedig az www.mielottfotoalbum.com oldalon vehető meg.
