Csák Máté kapitánya, Zách Felicián, ki Mátét elhagyván Károly Róbert mellé áll, aki akkorra már királlyá koronáztatván magát, meg akarja dönteni Csák Máté hatalmát. ...(Károly Róbert) Csák Máté híveit magához édesgette, részben fenyegetésekkel magához láncolta, így például Zách Feliciánt, Máté úr "nádorát", akinek Klára nevű lányát udvarhölgyi minőségben valójában túszként udvarában fogta... A politikai cselszövések tehát korántsem voltak naivabbak, mint ma. Hisz ugyanazokat az eszközöket használták, ugyanúgy semmibe véve az emberéletet. Aki tehát rendelkezhetnek az emberi életekkel, azok előbb-utóbb rendelkeznek is velük. Hátranézvén Zách Klárák sokaságát látom már beteljesedett tragédiával, s előttem ugyanúgy Zách Klárák várják, most még tudatlanul, beteljesedni sorsukat. Egyetlenegy bűnük volt/van/lesz csupán: hogy saját magukkal kerültek-kerülnek összeütközésbe s ezért nem kerülhetik el büntetésüket. A sok-sok Zách Klárából kettőt mutatunk be, az egyik a véletlen áldozata, a másik politikai cselszövésé. És mindkettő ártatlan. Kázmér és Klára. Rómeó és Júlia. Kázmér, Erzsébet királyné öccse a szerelem betege: nem meri szeretni Klárát, de imádja; Klára retteg Kázmértól, de vágyik utána. Külső erők nincsenek, vagy ha vannak is, azok kevésbé megfoghatók: vallás, erkölcs, társadalmi különbségek. Kázmér, a felsőbbrendűség jogán nem halhat meg, csak lelkiismeretével kell tisztázni a ballépését - s ez nem egy megdicsőült állapot. Klára, bár meghal, de meggyalázzák s ami a dicsőségből kijuthat neki, hogy párszáz év múlva valaki ír róla egy balladai félhomályba temetett költeményt. Tanulság nincs, hisz összeütközés sem volt. Van véletlen, vagy van cselszövés, és persze vannak áldozatok, akik rossz helyen voltak rossz időben. Csak két Klárát mutatunk be, de Klárák százezrei süllyedtek-süllyednek az ismeretlenségbe. Néhányukat ismerjük mi is, csak kutassunk kicsit az emlékezetünkben.
A(z) Kisvárdai Várszínház És Művészetek Háza előadása
Hozzászólások