Völgyhíd

előadás, magyar, 2010., 15 - 99 éves kor között

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

A középiskolás Péter kollégista Veszprémben. Apja üzletember - a fiú nyaranként a vállalkozásaiban segédkezik -, anyja háziasszony. Jó tanuló, szófogadó gyerek, aki nem osztja barátja, Deda mindennel szemben ellenséges, lázadó, lázító véleménynyilvánításait. Szerelme, Zsófi társaságához a lány szerint már-már túlontúl ragaszkodik. Mindig előbb érkezik a találkozókra, és vár.

Senki sem sejti, mi jár a fejében...

"Háy János ezt a drámát részben bábokra írta - mondja Bagossy László, a darab rendezője. - Szinte minden műfajt kipróbáltam már, operától operettig, kortárstól klasszikusig, de bábokkal még sosem dolgoztam. Igazi kihívásnak éreztem, hogy ezek nyelvén kommunikáljak kamaszokkal, akik számára ez a műfaj valami dedós dolog. Másrészt fontos ügynek tekintem a kortárs szerzők műveinek rendszeres színpadra juttatását. Amikor Novák János, a Kolibri igazgatója felkért a Völgyhíd rendezésére, ez a két dolog motivált a legjobban."

A Kolibri évről évre bővülő ifjúsági színházi repertoárjában a tizenévesek életére, az őket foglalkoztató jelenségekre, problémákra reflektáló színdarabokat mutat be. A színháznak nem csak az a célja ezzel, hogy a fiatalok számára valóban érdekfeszítő, izgalmas produkciókkal szolgáljon. A drámák, és a hozzájuk kapcsolódó foglalkozások - amelyeken a kamaszok együtt keresik a válaszokat az előadás által felvetett kérdésekre - segítenek fejleszteni problémamegoldó, konfliktuskezelő és empatikus készségeiket.

2010. szeptember 27-én Háy János Völgyhídja a legjobb új magyar drámaként elnyerte a Kritikusok Díját

A(z) Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Hozzászólások

9/10
FElepHánt 2010 máj. 01. - 18:23:45 9/10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál--------- www.toptipp.hu ---------------- VÖLGYHÍD ---------------- Bagossy László --------------- Kolibri Színház----------------- Baljós expozíció! - Csuklyás angyalok, valami furcsán fura képkeretben aláhulló gyermekbábok, Bach és amitõl legjobban irtózunk, (jézusom!): szienkiewiczi megváltó-mítosz... De néhány dermesztõ perc után, játszani kezd a Kasimir-bõl tovább fejlesztett, ezerarcú keret, fürge váltásokkal változik kollégiumi hálószobává, terített asztallá, telefonfülke lesz avagy vízibicikli. Megismerkedünk a WC-ben cigizõ tanulókkal, akik karcosan életszagú, szellemes beszólásokkal örvendeztetnek meg. Szanitter Dávid a luciferi örök kétkedõ, a mindent kifigurázó Deda-ként kamaszosan vehemens, elementáris humorral remekel, barátját, Pétert, a depressziós hallgatagot Mészáros Tamás hitelesen kelti életre. Azt eddig is tudtuk, hogy a Kolibri bábszínészei játékban, beszédben is milyen kiválóak, most fordult a kocka: három prózai színész animálja bábokat, míg a többiek, felnõtt-szerepek eljátszása mellett, a kiegészítõ bábmozgatást is végzik. Példás összmunka, igazi együttes-bravúr! A vízibiciklizés után a stégen üldögélés összehozza a gimnazista párt, Háy János a titkos kamaszgondolatokat kihangosítva, az egymást keresõ kezek tétovázó közeledésével az elsõ szerelem poézisét teremti meg. Itt már a Máté Passió is helyére kerül, a lélekbe markoló mezzo-ária motívuma, szüntelen megújuló formában, végig is kíséri a történetet. Külön értékelést kíván a bábok arca: a született rosszcsont húsos realitása és a hyperérzékeny fiú gyógyíthatatlan sebzettsége. Bagossy László azonban nemcsak ezzel tûnik ki, rendezése értelmezésben, szerkesztésben, ritmusban is hibátlan, a térváltások, a képkeret szüntelen metamorfózisaival, bámulatos innovációk, a töretlen ritmus is mintaszerû. A szülõk, tanárok bemutatása is találó, legemlékezetesebb az extrém észjárású matektanár Németh Tibor, aki egy hatásos zenei betétben, mint play-back dobvirtuóz is nagyot alakít. Közben a cselekmény óvatos sunyisággal halad a tragikus végkifejlet felé, a szörnyû tett motivációit utólag nem egészen értjük, de a színpadi élmény bûvöletében elfogadjuk a lehetséges magyarázatokat. A retardált kamasz Péter paranoiásan féltékeny, tanárra, barátra, de a lány apjára, bátyjára is, nyomasztja a családi szeretetlenség és az iskola, a kollégium légköre, ráadásul barátja a felnõttlét kilátástalanságát jövendöli és hagymázos keresztrefeszítési rémképekkel tömi a fejét. Hiába gyõzködi a darabban egyetlen normális lénynek tekinthetõ Zsófi, hiába rajzolja meg a szerelmes lányt Megyes Melinda az érzelmek skáláján szuggesztíven játszva, az egyre zavarodottabb lelkületet már semmi sem tarthatja vissza. A képkeret szeszélyesen variózó távolodása jelzi a teljes kétségbeesést, a szerelmesek lábai, melyek a csókjelenetek végén tündérien billegõ sarokemelésekbe animálódtak, most végzetes lépcsõkön haladnak felfelé, részvétlen angyalok lebegõ közegében. Istenkísértõ vállalkozás, vizuális remeklés, melynek vakmerõsége elnyeri jutalmát: a célközönség gimnazisták visszafojtott lélegzettel élik át, csakúgy, mint a bámulatba dermedt vájtszemûek.