Szép Ernő 1919 után hosszabb időt tölt Bécsben, itt írta a Vőlegényt, amiben - csakúgy, mint legtöbb színpadi művében - különös hangsúlyt kap a nyelvi humor. A darabot 1922-ben mutatta be a Vígszínház olyan kitűnő színészekkel, mint Hegedűs Gyula, Varsányi Irén, Gombaszögi Ella és Csortos Gyula. A kritika azonban kedvezőtlenül fogadta. A mű ezután csak 1969-ben, a Színművészeti Főiskola egyik vizsgaelőadása után került vissza a honi deszkákra. Azóta azonban igazi színházi sikerdarab.
"A Vőlegény - formai szempontból, az írás technikáját illetően - rendkívül modern darab, ahhoz képest, hogy az 1910-es években íródott. Messze előtte járt minden más, akkoriban született alkotásnak. Érződik is rajta egyfajta indulat. Mintha Szép Ernő csak odavetette volna a fontoskodó drámaíróknak: mit nyavalyogtok annyit?! Figyeljetek csak ide! És mérgében írt egy hallatlanul dinamikus, a formai kötöttségekkel mit sem törődő, látszatra nagyon lazán megfogalmazott színdarabot. Tegyük mindjárt hozzá: egy rettentően nehéz és ellentmondásos darabot hagyott ránk. Ahhoz képest, hogy az első és a harmadik felvonást egymondatos párbeszédekből építette fel, a második felvonás olyan, mint egy nagyopera. Két rendkívüli méretű ária. A férfi és a nő szenvedélyes és hatalmas monológja..." - Szervét Tibor
A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások