Meg a második. Mármint a második család. Második férj. Második gyerek. Meg az első. Ja, az nem gyerek. Első házasság. Első válás. Első férj. De vele nem lehet. Akkor a második. Vele se lehet. De nem lehet elválni, mert van két gyerek. Kettő? Ja, három, de az első már nem gyerek. Kitartunk, mert ki kell tartanunk. De van, amikor nem. Elválunk, mert muszáj. Egyedül jobb. Csak kibírhatatlan. Akkor már inkább másodszor is. Ház, gyerek. Második gyerek. Azaz inkább a harmadik. De az első elvált. A szüleitől. Pedig a családban nincs válás. Mert a család az első.
- Mert ez az életünk. Nekünk ez jutott.
- Ezt is már annyiszor hallottam.
- Én is ezerszer hallottam már, hogy ezt mennyit hallottam.
- Csak azért mondom, mert harminc év alatt már minden létező mondatot elmondtál.
- Akkor hallgatok.
- Már akkor sem vagy érdekes, ha hallgatsz, nem hiszem, hogy valami különös van a fejedben, csak azt, hogy azok a mondatok, amiket már elmondtál.
A(z) Budapesti Kamaraszínház - Tivoli előadása
Hozzászólások