/Simone Weil/
"Évek óta foglalkozom a labirintus témájával, amely a Változás kapuiban a térelemek segítségével jelenik meg. A jelmez változatai a nő archetípusát számtalan alakban mutatják meg, ezen kívül pedig számos groteszk lény kialakulására adnak lehetőséget.
Életre kelt női szobrok absztrakt gesztusokkal újra és újraformálják önmagukat, alakítják viszonyaikat. Különböző ritmusú helyváltoztatással folyamatában, de váratlanul rendezik át a tagolt tér képét. Zárt világuk eseményei és állapotai a fények vetületei és
a hangok segítségével válnak érzékelhetőbbé. (Változás kapui)
Két évvel ezelőtt az Inspiráción mutattuk be a Változás kapui c. 11 perces etűdöt. Azóta több előadást hoztunk létre a két éve alakult Élőkép társulattal, többek között a Medence csoporttal közösen A száz bambusz hangjának csarnokát, amelyben a Geranos (bambuszvégtagos lények)volt a következő általam vezetett színpadi munkánk.
A Változás kapui c. etűd ritmusos mozgásszínház melyben kiemelt szerepet kap a látvány. A Geranos-ban nem volt ritmusban tartva az esetlen, mégis bájos lények egyensúlyozása, töredezett mozdulataik és kopogó lépéseik határozták meg a zenei léptéket, melyet a látványelemek tartottak össze.
Szemléletem szerint az erős figura-lény, egy adott jelmezben rejlő lehetőségek határozzák meg egy figura alakváltozatait. Ezért neveztem el őket Morfománoknak, ami annyit tesz, hogy szeretik változtatni az alakjukat. E szót a körkötött anyagba burkolt néha antropomorf, máskor emberre már alig emlékeztető formákra kezdtem használni, de valójában igaz a botlábúakra is, akik minden jelenetben más figuráknak (hüllőknek vagy madaraknak) tűnhettek."
/Bérczi Zsófia/
A(z) MOHA - Mozdulatművészek Háza (Mozdulatművészeti Stúdió) előadása
Hozzászólások