Az E-Mancik Színházi Manufaktúra előadása.

„ Egyszer az egyik osztálytársam egy péntek délután járt velem.
Kézenfogva kísért zongorára, de persze ő is csak nevetett hétfőtől.
Aztán tizennyolc évesen könyörgött, hogy vegyem el a szüzességét.
Kacérkodtam a gondolattal.

Megváltoznak az idők egyszer csak.”
Papás-mamás a csendespihenő alatt, üvegezés a házibuliban, szégyenkezés az áltisiben, félbemaradt Kacsamesék, első csók, első petting, menő és ciki srácok, meg örök szerelmek.
Megvan?
A „Szomjas férfiak sört isznak helyettem” alkotócsapata újra tükörbe néz. Most gyerekkori naplóik, levelezéseik, verseik, és felnőttként megfogalmazott reflexióik segítségével keresik a választ arra, hogy kik voltunk, vagyunk, és hogyan lettünk azok, akik.
A háttér a nyolcvanas-kilencvenes évek Magyarországa, de hát kinek mi. A lényeg úgyis az, hogy hogyan lettünk a világot tökéletesen értő kislányokból eltévedt kamaszok, majd fogalmatlan felnőttek.