Minden idők egyik legsikeresebb hazai musicalje, amelynek alapjául Radványi Géza 1947-ben készült, világsikert aratott filmje szolgált. A II. világháború idején egy fiatal kisfiú, Kuksi édesapja utolsó mondatát mondja: "Nem szabad félni!". Az Állami Javítóintézetet bombázását túlélő fiúk próbálják túlélni a háború viszontagságait. A fiúk csapatukba veszik Kuksit is. Időközben találkoznak egyre több gyerekkel. Valahonnan előbukkannak, kimásznak, megmenekülnek, világgá szaladnak. Menekülnek az öldöklés elől, egy kegyetlen világból, ami csaknem felnőtté változtatta őket. Félnek, gyűlölnek, de szeretetre vágynak, és nem bíznak senkiben. Rájönnek, hogy csak együtt vészelhetik át ezt az időszakot. Lopnak, fosztogatnak, halott lábáról húzzák le a cipőt, vádolnak és vádoltatnak. Kis híján ölnek is... Élni akarnak, enni akarnak. Mennek az úton - és közösséggé válnak. Közben a hadsereg hajszolni kezdi az árvává vált gyerekeket, akiket csavargónak nevez. Találnak egy elhagyatottnak tűnő birtokot, ahol Simon Péter, egykori karmester és zeneszerző lakik. Felnőtt. Ellenség. Könyörgöm, akasszuk fel" - visítja egy kis csibész. A zene és a személyiség varázsa és jósága azonban minden korlátot ledönt, bizalmatlanságból végül bizalom lesz a gyerekek és a ház ura között. A hadsereg megtalálja őket, de a gyerekek felveszik a kesztyűt. Sikeres, de mégis tragikus véget ér a harc. Ám Simon Péter egy utolsó ajándékot ad a gyerekeknek, amivel egyben életüket is megmenti. Számkivetettek találnak egymásra, küzdenek a túlélésért, a fennmaradásért, a felnőtté válás esélyéért. Küzdelmük a nézőből a mélyen élő, örök humánumot hívja elő, miközben sok esetben magára és környezetére ismerhet! Az előadás és a rendezés a szórakoztatás mellett az arra fogékonyaknak igen komoly és aktuális gondolatokkal is szolgál: egyaránt szól a választás felelősségéről, a közösségi élményről, a humánumról, a diktatúráról, az áldozatokról és Rólunk.