Az előadás a Tűzraktér belső és külső tereit járja végig. A 8 ballonkabátos, klasszikus "járókelő-karakter" szinte az előadás teljes egészében lassított felvétel-szerűen halad, így hangsúlyozva ki minden taglejtést. A hétköznapi időkontinuumból kiemelve a belső időritmus térbelivé válik a mozgás által. A városi miliő momentumai váltakoznak az ősi, természeti erő megnyilvánulásaival. A lassúságot körülölelő csendet az épületből a lépcső alatti nyílt térbe érve elementáris erejű, törzsi ritmusú tapandob hangja töri meg, s az előadók hirtelen egy szamurájerdő közepében találják magukat - osonnak, futnak, figyelnek: felkészültek a harcra. Majd hason csúszva a sík földön mintha egy hihetetlen meredek hegyoldalon törnének a csúcs felé, egymást hol segítve, hol akadályozva. Groteszk. A lépcsőn csak valamely szabály szerint haladhatnak fölfelé, mint egy számítógépes játékban, vagy ugróiskolában. A füves téren ismét teljes a lassúság, az előadók egymásnak ellentmondó környezeti viszonyok között látszanak létezni egymás mellett - kontrasztok, s ezek közötti átmenetek megjelenítése.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások