Puccini utolsó és talán legcsodálatosabb műve, egyben első mesealapú operája középpontjában az izzó, de elfojtott szerelmi szenvedély áll. A frenetikus és nagyformátumú zenemű a címszerepében Rálik Szilvia, főszerepekben pedig olyan sztárénekesekkel kerül bemutatásra, mint a kiváló fiatal szoprán énekesnő, a román Cristina Pasaroiu és az argentin operalegenda José Cura. A kínai hercegnő története valójában egy perzsa meséből ered, Gozzin kívül Schiller is feldolgozta. Puccininak nagyon megtetszett a történet és aktívan részt vett librettistái, G. Adami és R. Simoni munkájában. „Én azt tartom, hogy a Turandot a legtermészetesebb és legemberibb színdarab Gozzi összes színpadi műve közül” - írta a zeneszerző Adaminak 1920-ban. A művet egzotikus és nagyszabásúra törekvő építkezés, markáns hangzatok jellemzik, de minden eltörpül ennek az utolsó és félbemaradt, végső duett és finálé nélküli grandiózus mesének a líraisága mellett. A művet végül Puccini tanítványa és barátja, Franco Alfano fejezte be Puccini precíz jegyzetei alapján, ősbemutatója 1926-ban volt a Milanói Scalában.

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara és Gyermekkara.

A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett