Triptichon - A köpeny - Gianni Schicchi | Magyar Állami Operaház

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

A fojtott hangulatú A köpeny egy Szajna-parton ringó bárkán meséli el egy szerelmi háromszög történetét.

Puccini utolsó előtti munkája volt a három egyfelvonásosból álló Triptichon, amely az I. világháború alatt született, s amelyet nyolc év szünet után már csak a befejezetlen Turandot követett.
A három egyfelvonásosból 2017. szeptember 17-én és 22-én A köpeny és a Gianni Schicchi látható az Erkel Színházban.

A fojtott hangulatú A köpeny egy Szajna-parton ringó bárkán meséli el egy szerelmi háromszög történetét; a vígjátéki Gianni Schicchi ihletője pedig egy középkori firenzei alak, akinek rafinált meggazdagodásáról Dante is írt az Isteni színjáték ?Poklában?.
Két fantasztikus darab, pazar szereposztással, Anger Ferenc rendezésében.

A köpeny szereposztás

Karmester: Kesselyák Gergely

Michele Szemerédy Károly
Giorgetta Sümegi Eszter
Luigi Fekete Attila
A Csuka Szerekován János
A Vakond Gábor Géza
A Szarka Wiedemann Bernadett
Szövegíró Giuseppe Adami
Rendező Anger Ferenc
Látványtervező Zöldy Z Gergely
Magyar nyelvű feliratok Kenesey Judit
Karigazgató Strausz Kálmán

Gianni Schicchi szereposztás

Gianni Schicchi Kálmán Péter
Lauretta Sáfár Orsolya
Zita Wiedemann Bernadett

Szövegíró Giovacchino Forzano
Rendező Anger Ferenc
Látványtervező Zöldy Z Gergely
Magyar nyelvű feliratok Kenesey Judit
A gyermekkar vezetője Hajzer Nikolett
Karigazgató Strausz Kálmán
Rinuccio Brickner Szabolcs
Gherardo Szerekován János
Nella Keszei Bori
Gherardino Takács Botond
Betto di Signa Kiss András
Simone Szüle Tamás
Marco Busa Tamás
La Ciesca Farkasréti Mária
Maestro Spinelloccio, doktor Németh Gábor
Amantio di Nicolao, jegyző Bátki Fazekas Zoltán
Pinellino, suszter Gyarmati Álmos
Guccio, kelmefestő Szentimrei László
Utcai énekes Rácz Illés
Szerelmespár Dunai Éva / Novák János

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Stáblista

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

A Triptichon -melynek a fent jelzett A köpeny a nyitó darabja, az Angelica nõvér és a Gianni Schicchi követi- minapi premierje az Erkel Színházban õszinte és úgyszólván teljes siker: Anger Ferenc és Zöldy Z Gergely a színpad és a színpadi játék megálmodóiként, Kesselyák Gergely a zenei megvalósításban. Létay Kiss Gabriella az este legnagyobb (és jogos!) énekes diadalát aratta.

Hosszabban:

Az operá(k)ról:
Így egyben most láttam elõször a Triptichont, Angelicát még soha. Szûz füllel-kézzel azt hallom-írom, hogy bármennyire jónak tûnt Puccini ötlete: három korszak, három világ, három hangulat...a végeredmény: hosszadalmas és heterogén. Teszem azt, pl. a Parasztbecsület és a Bajazzók jobban megférnek egymással mint ez a trió. Továbbá: A köpeny és az Angelica cselekménye úgy feléig-kétharmadáig, mi tagadás, kábé zéró, életképek, hangulatzenék, foszlányok. Szépek, de drámaiatlanok. A köpeny mindamellett elragadó, nagy zene, koncentrált Puccini. Schicchi? Nem a vígopera az igazi világom, Figarónál kezdõdik, ér a csúcsra és végzõdik nálam ez a mûfaj. A Schicchi együttesei, ifjú szerelmespárja, bariton címszerepe és más egyebei néha a Falstaffra emlékeztetnek. (Amúgy nem baj, csak mondom.)

A produkcióról:
A fenti szerteszét ágazó, cseppet sem koherens, hogy ne mondjam, öszvér operacsokrot valamiféle egységbe fésülni -ha egyáltalán szükséges!- alig lehetséges. Erre tett mégis kísérletet Anger Ferenc és Zöldy Z Gergely s (mint Angelica a fináléban) láss és láttunk csodát: a kísérlet sikerült. Nem akarnak õk mindenáron 1 darab háromfelvonásos operát láttatni, csupán a színpadkép "csontváza" fûzi némiképp össze a három mûvet no meg a Santa Maria felírat: hajónév + a zárda "cégére", végül, elkerülendõ a szentségtörést, elegánsan -bizonyára nem véletlenül!- leverve a Schicchi elején az "M" betût: marad szójátéknak "Santa aria". A köpeny színpadképe nem zsúfolt, inkább tömény mint a benne lezajló dráma. Az Angelica nõvér egyik nagy színpadi pillanata, nagy ötlete a leereszkedõ rács: mint a parlatórium kötelezõ kelléke s mint borzongató jele a hercegnõ = a külvilág és az apáca = a zárdavilág közti átjárhatatlanságnak. A Schicchi bõvérû komédiázásába meg igazán minden belefér, de szó szerint: Gherardino játékmacijától kezdve egészen az orbitális méretû nagy-mackóig. A rendezõ ki is használta a bõvérû komédiázásra kínálkozó történés fordulatait, de nem éreztem sehol semmit soknak. Ennyi kellett, se több, se kevesebb.

A zenei megvalósításról:
Kesselyák Gergely egy kész Angelicát és Schicchit és egy (számomra) csaknem kész Köpenyt varázsolt elénk. A Schicchi bonyolult, sokrétû együtteseit bizonyára sokat próbálták, de készséggel igazolom: eredményesen. Semmilyen hibát nem hallottam az Angelica nõvérben, Köpenyünk varázslatos dallamfoszlányai, villódzásai pedig még tisztábbak lehetnek a késõbbiekben...de hiszen a Szajna maga, miként József Attila Dunája: zavaros, ám a karmester keze majd a mostaninál is tisztábbá teszi.

Ahogy fent már írtam és aki ott volt, tanúsíthatja: Létay Kiss Gabriella volt-lett az este elsõ számú hõsnõje. A legkevésbé ismert darabban aratta õ a legnagyobb sikert, a legkevésbé ismert darab kap(hat)ta az õ jóvoltából a legnagyobb tapsot, nõvértársai, megannyi derék apáca pedig jól szolgáltak körülötte. Létay hangja szárnyalón, biztos magasságokkal szólt át a vastagon hangszerelt zenekaron, a lírai szakaszokban õszinte és esendõ volt, igazi szenvedõ Puccini áldozat-hõsnõ. Komlósi Ildikó fagyos hercegnõ/nagynéni-leheletét a távolból is érezni lehetett, hangilag-színészileg egyaránt a helyén volt, ahogy ezt tõle el is várjuk. Nem zavart kortalan jelmeze és a nagy duett alatti retikülös/rúzsos pepecselése is passzolt a szerep adta kínos-keserves helyzethez.
A köpenyben Sümegi Eszter és Fekete Attila nagyjából-egészében hozták a tõlük elvárt azaz élvonalbeli formát. Megértettem Fekete szinte folyamatos forte dinamikáját: fáradt és dühös, vágyakozó és féltékeny, igen: féltékeny õ is, egyszerû rakodómunkás, aki új életet kezdene. Finom(kodó) hangi megoldások itt hiteltelenek lennének. És megértettem Sümegi Eszter visszafogott, lefojtott alakítását is: szenvedését nem, ám szenvedélyességét folytonosan palástolni kényszerülõ, házasságtörõ asszony, aki vágyik az új életre, de -mint távoli rokona, Nedda (Bajazzók)- retteg a leleplezõdéstõl és annak következményeitõl. Kálmándi Mihály megbetegedése miatt fiatal és számomra eddig ismeretlen bariton, Szemerédy Károly énekelte Michele szólamát, benne Puccini egyetlen igazán jelentõs bariton áriájával. A hang szép, egészséges, a mélyebb fekvésû részeknél olykor nem jön át a kellõ erõvel, összességében ígéretes tehetség. Fiatalos külseje, délceg megjelenése azonban elgondolkodtatott: tényleg õ lenne az az öregedõ és megunt férj, akivel Giorgetta nem bírja, nem akarja a közös létet?
Átkötve a Schicchire: vajon milyen lenne az ottani címszereplõ, Kálmán Péter Marcel-Michele szerepében? Kora, külseje, hangereje egyaránt ebbe az irányba mutat! Schicchiként jól teljesített, komédiázása nem csúszott át bohóckodásba. Sáfár Orsolya frissen, üdén, de szerencsére nem édeskésen énekelte a Triptichon fõ slágerét, darabbéli párja, Balczó Péter hangja számomra inkább egy jövõbeli karaktertenor-fachot sejtet. Wiedemann Bernadett Zita anyó szerepében jobban tetszett, Szarka nénit nem érzem az õ világának.

Az erkély proszcéniumpáholyban ülõ fõigazgató ezúttal jogos elégedettséggel tekinthetett a hatalmas szereplõgárdára, amely a tapsrendre teljes létszámban megjelent a színpadon.

Válasz

8/10

A három Puccini egyfelvonásos különbözõ, de nagyon emberi kérdésekrõl szól: szerelemféltésbõl fakadó gyilkosságról, leányanyai megalázottságról és az elvesztett gyermek miatti gyászról, öngyilkosságról, valamint a „juss” felett marakodó rokonság átverésének mókájáról.
Dráma és komédia egyetlen esten. Zöldy Z. Gergely látványos színpadképe statikus alapegységben variál az aktuális darabhoz illõ képeket. Számomra a zárda „parlatórium”-ának rácsa és a vígopera halottjának hatalmas ágyában fekvõ hatalmas mackó ötlete tetszett a legjobban. Anger Ferenc rendezése ki is használta az azzal való játék számos, olykor pikáns lehetõségét is.
Kesselyák Gergely karmester szépen és értõen dirigálta a drámai, lírai vagy éppen komédiázó részeit a mûveknek, kihozva zenekarának képességét, teljesítményét a hosszú premieren.
A közönség viharos tetszésébõl Létay Kiss Gabriella (Angelica nõvér) és Kálmán Péter (Gianni Schicchi) kapott a legtöbbet, de a teljes szereplõ, alkotó gárdát felvonultató záró tabló is megérdemelte a zajos sikert.

Triptichon - A köpeny - Gianni Schicchi

Értékelés:

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon