A Transit - nevéből adódóan - egy repülőtéri váróteremben játszódik. A Presidance társulat érti a módját, hogyan varázsolja színes, izgalmas világgá a kényszerű várakozás helyszínét és óráit. Ki gondolná, mennyi minden történhet a "földhöz ragadt" légi utasokkal a személytelen, szürke várócsarnokban? Vári Bertalan, a társulat művészeti vezetője, táncos koreográfusa, vagyis a Presidance Airlines kapitánya olyan produkciót álmodott színpadra, amely a társaság járatán akkor is körberöpít a világban, ha légtérzár miatt egyhelyben toporgunk.

A táncosok és zenészek "mindent a szemnek és fülnek" alapon fűzik sorba a tranzitban várakozó nemzetközi társaság táncait, zenéjét, s bár a gép nem száll fel, az idő repül.
Már az első percekben megérezzük: itt minden megtörténhet, s ez így is van! A kezdő ritmust megadó Taiko doboktól bouzouki, ír furulya, djembe, spanyol gitár, szaxofon és más hangszerek veszik át a szót, egzotikus hangzásvilágú zenei aláfestést adva a táncokhoz, történetekhez.

Gondolán érkezik a velencei karneválba a szívtipró hajós, tanúi lehetünk egy tradicionális zsidó esküvői ceremóniának, lakodalomnak. A spanyol flamenco, az ír sztepptánc, a görög szirtaki sodró lendületét időnként lírai, romantikus, játékos jelenetek, énekszólók ellenpontozzák, hogy a végén vérpezsdítő, mulatós cigánytáncban érje el csúcspontját a hangulat.

Összegezve: biztosak lehetünk abban, hogy ezúttal is megfájdul a két tenyerünk, hiszen annyiszor fogjuk összecsapni őket! Valóban igaz: van, amit mindenki látni akar!

A(z) Presidance előadása