Egy villanykörtékből álló installáció a színpadon: minden néző kap egy saját villanykörtét. A villanykörte "tulajdonosa" dönt, mikor kapcsolja fel vagy le, apró mozdulatok megtételével. A fény és a sötétség metaforája - szó szerint - a demokrácia eszméjének lakmuszpapírjává válik.
A belga művész-kutató ezt az egyszerű installációt használja a közösségi energia felpezsdítésére. Azt vizsgálja, hogy az emberek mennyire hajlandóak a konformitásra, a részvételre, illetve saját komfortzónájuk elhagyására a közös élmény érdekében. Ceremóniamesterként lehetőséget kínál a közönségnek arra, hogy együtt éljék át a sötétség élményét. Az egyiptomi fiú legendája, amit elmesél, olyan környezeti és kortárs dilemmákkal fonódik össze, amelyek állásfoglalásra késztetnek. Aztán már a legapróbb gesztuson múlik a kollektív döntés súlya.
A(z) MU Színház előadása
Hozzászólások