A Passió-projekt negyven perces performansz-installáció. A rendező, a hosszú időn keresztül a világhírű New York-i Wooster Group csapatát erősítő Reid Farrington mozgás, vetítés és hang kollázsába sűríti Carl Theodore Dreyer halhatatlan klasszikusát, a filmtörténet utolsó nagy némafilmjeként számon tartott, 1928-ban készült Szent Johannát, melyben a fiatal Antonin Artaud is feltűnik.
Farrington a film képsíkját térré tágítja, ahol az előadó a vetítés segítségével idézi meg Jeanne D'Arc perét, megkínzását és kivégzését. A kötelek és kampók határolta térben újra és újra elrendezett képkeretekbe feszített vásznak és az azokon megjelenő portrék a filmbeli szereplők valós térbeli helyzetét jelölik, így vonva be a nézőt a film valóságába, a per valóságába ? mint szemtanút és cinkost a 30 milliméteres vetítők könyörtelen kattogásától kísérve. A vásznak és a villódzó arcok dinamikus struktúrát hoznak létre, élő szobrot, mely performansz és film határán egyensúlyoz.
A 9. Kortárs Drámafesztivál ezúttal amerikai alkotók munkáit hívta meg vendégország-programjába. Bemutatkozik New York egyik emblematikus befogadó és produkciós műhelye, a kísérletező kedvű, konvenciókat feszegető és a színház fogalmának újraértelmezésére vállalkozó alkotók generációit elindító Performance Space (PS) 122.
A(z) MU Színház előadása
Hozzászólások