Két ikerpár, ugyanott, ugyanúgy öltözve - elvárhatja tőlünk Shakespeare, hogy ezt komolyan vegyük?? A komédia maga az áttekinthető, nyílt titok; magától értetődik, mint a tündérmese, és fantasztikus, mint a kétszer kettő?
A komikus világ közepén ott áll egy szál magában a sorsüldözött Apa, a vésztörvényszék előtt. Családja széthullott, vagyona odalett, élete veszélyben. Ez az ember ártatlan. Senki sem vitatja; a bíróság hitelt ad hihetetlenül szomorú történetének, és halálra ítéli. Mert a joggyakorlatban egy fő az egy fő; aki szirakuzai, annak Efezusban fejét veszik?
A keretjáték előkészít a komikus misztériumra. Fölveti a jelképes kérdést, hogy mi a létezés alaptörvénye. Különlegesek vagyunk-e valamennyien vagy egyformák? Az atyai példa arra int, hogy mindnyájan a halál fiai vagyunk, s hogy egyáltalán létezünk - csoda?
A racionalizált csoda színtere a való világ komikai képmása: Efezus, a Város?
Shakespeare képzelete metaforákkal játszik, életet-halált, múltat és jövőt egymásba tükröz. A két Antipholus egy órában jött a világra, mégis mintha évek választanák el őket. Egy világ: az egyik házas, a másik legényember. Most átvakációznak egymás világába: a férj újraélesztheti a múltját, amikor még felelőtlenül randalírozhatott, a másik körülnézhet a jövőjében, ahol a kötelmek aranyláncok. Vonzza és riasztja őket a tapasztalat, amelynek két felében együtt van a leendő shakespeare-i vígjátéktéma: a felnövés, a beilleszkedés, a nevelődés "regénye".
(Géher István)
A Nemzeti Színházban először 1853-ban került színre a vígjáték, majd 1869-ben, 1923-ban, utoljára pedig 1968-ban. A mostani bemutatóra Nádasdy Ádám új fordítást készített, az 1971 óta Angliában élő vendégrendező, Bruck János kérésére.
Bruck János 1995-ben elnyerte a legfontosabb londoni színházi lap (Time Out) "Az év legjobb előadása" díjat, Jack Shepherd: Chasing the Moment (A pillanatot kergetve) című darabjával.
A(z) Magyar Színház előadása
Hozzászólások